Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Péter Márta: bardo földön és túl: vers
87 szemem zárva vagy (félig) nyitva nem látott e világba, de mindent halló voltam ágyon fekve is, mégis hirtelen volt a csattanás arcom bőrén, túlnanról visszahúzó orvosi művelet, a félés megrendült pofonja, és jöttem megint, ne legyen baj nem-jövésem, igyekeztem fél- halálban is. pedig ott nem fájt a fájdalom se, a test és gondolat se késelte lelkem, s az emberi szó is súlytalan vonaglott a másik tartományban. de a másikból itteni egész parány, lepréselt két dimenzió, nincs magasa, fölfeléje, csak vízszintje, mint taposott bogárnak, tiport növényi létnek, földi büszkeségnek én-ben. de hiába nagy és öntelt a földlény, nem ismeri magát, mikor hiszi, és a halál eljön érte mindig, s akkor, ha nagy is volt, lesz kicsi és magányos az útján, magával nem vihet semmit, a szerzettet felednie kell. ám a fénysötétség derengésben is van fordulóhely, és a szabadulás a felismerttel eljöhet. még a hajlottan járókéhoz, állatokéhoz hasonló nembéliek is képesek oltalmat kérve nyomor-helyet elkerülni, kincses emberi testbe költöződni, intelemben-áldásban részesülni. s még nagyvétkűek is szabadulnak a tanítást hallva (mert a közti létben bolygó lát és hall, de értelmének hús-vér támasza nincs, hát könnyen fordul), mindenki szabadulhat. ezért életmúltnak hajlékában, testi közelében idézz tanítást újból addig (vésni elhalt szellemébe), míg orrnyílásból vér és sárgás nedv szivárog, de testnek legyen nyugodalma, békés útja, ezért állat az elhalt kedvéért le ne vágassék, a fogadalom okán eszmélőlény éltét meg ne szakasszák, s a tetem mellett bárki másnak hangja, rokon s barát sírása, zajütés, jajgatás ne hallassék, szóbeszéd, ráolvasás ne hangozzék, hanem valahány csak lehet, nemes erényű tett tétessék. mert éltünkben is úton vagyunk, cselekvésünk, gondolatunk az út, és minden visszahat, elkerületlen marad, jó vagy rossz kolonc, oldani kell, hogy könnyen térjünk közti útra, bardo létbe, ’mi nem hely, de állomállapot, s minden formája, szörnye, pokla, démona saját vízió, a tudat szülötte, s nincs más bilincs rajtunk, csak mit önmagunk raktunk fel magunkra. értsél és légy szabad
