Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Péter Márta: bardo földön és túl: vers
81 Péter Márta bardo földön és túl (halál-mese felnőtteknek) „De szegények és gazdagok, Mindnyájunkra mosolyog a halál” (Pythagoras) vonatozunk szemben ülve anyaölbe hajtom fejem felnőtten is. aztán hallom szavát, hogy tán jó volna visszamenni? és szavától látom a nagy menetet, hogy mindenki visszafelé tart, visszalépne anyaölbe furakodna melegbe, bársonyodúba, védelembe, hogy fiam belém, én vele anyámba, ő már velünk nagyanyámba és így tovább, de hol vannak még a testvérek és gyerekeik, az ismertek és nem ismertek és hol lesz ennek vége, a nagy ősanya terhében, ’hol az egész világ szorong és létet álmodik arra eszméltem, hogy értem, mi a félelem, a haláltól félés arra eszméltem, hogy sodródom a fényhez, de kiláttam az útból, a fényvégű útból, és kint csak nagy szürke tér volt. egyedülvalóság, elveszés volt, csupasz lélekérzés, támasz, fogódzó és minden nélküli, embert haladó ismeretlen, ahol nincs lépték
