Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Bacsa Gábor: Előzetes megjegyzések egy Benes-monográfiához
62 tornázódása, az észlelés, gondolkodás, önmegvalósítás műveleteinek rekurzívvá válása monisztikus alakzat, mely az önhasonló reprodukció okán alakzata a másolat kizárólagos kapcsolattípusát megjelenítő bifurkációs jelenségeknek is. Ez a Benes festészetének egyik alaptapasztalatát jelentő összefüggés is a hiány- ból, a távolságból, s az azt kihasználó-fokozó, egyedi minőséggé vált, sajátos kidolgozásból származik. Már a korai, sajátosan benesi perspektívájú folyóakva- rellek erről árulkodnak: a kontúrok sokértelműségéért felelős technika mellett a tárgy mibenlétének kérdését forszírozó, célszerű kompozícióval is. A part/töltés, a víz és az ég megfolyásai, egymásba, egymássá szivárgásai összhangban állnak azzal a dilemmával, mely a perspektíva megítélését övezi: a stilizálásnak köszön- hetően ugyanis a folyásirányra illeszkedő, valamint egy arra merőleges, a part- szakadás, a kiöntés pillanatát megörökítő nézőpont válik egyszerre relevánssá. Amiképpen az egymásba keveredés, kifakadás a mindent átható oldódás, vegyi kombináció egy-egy aspektusának mutatja a partot/töltést, a vizet és az ég leve- gőjét (a képen és a tudás tárgyai közt egyaránt), úgy a folyó születése és eltérülése is a távlat és a lépték függvényévé, viszonylagossá válik, ugyanazon jelenség két különböző megjelenése lesz, ráadásul e kölcsönösség ugyancsak tekinthető a kémiai, elemi szintű folyamatok velejárójának. Nem csoda hát, ha Tolnai Ottó az életmű elapadásával fenyegető „lappangó krízis” megszűntét új szintézis fel- tételezésével magyarázza, új, szintetikus motívumok és elrendezések létrejöttére következtet. 3 Valóban érthetők, s nem csak a 70-es évek közepének újításai, a fent tárgyalt, több aspektusú kapcsolódások szintéziseiként, ám ha ez igaz, az első számú művelet egy proto-tézis: annak állítása, elképzelése, hogy a motívum- készlet adott elemei egy szinten állnak, egy kérdéshez, egy ügyhöz, a létezők, a problémák azonos szintjéhez tartoznak, s ezért párosíthatók és vethetők össze. 4 Megváltozik-e a terület, kártékony beavatkozás-e a természetes rend-rendetlen- ség keverékbe egy ilyen elrendezés tételezése és alkalmazása? (Ezek a kérdések természetesen vonatkoznak a mindenkori értelmezésekre, így a jelenlegire is. A veszély itt abban áll, hogy az analízis úgy illeszti be a tudásba, úgy szintetizálja a feltételezett szintézisről kialakult benyomásokat, illetve a szintézis feltételezését, hogy azokat a tárgyra vonatkoztatja, nem pedig a tárgy helyébe áll(ítot)t saját képre, melyben megalapozta a tárgy relevanciáját, érdekességét.) Emlékeztet ez a problematika a Benesnél is előkerülő transzplantáció antropológiai-filozó- fiai vonatkozásaira. Természetes folyamat a hanyatlás, az anyagcsere zavara és általános gyengülése, a kapcsolatok, a rendszer, a szervezet lassú elsorvadása és felbomlása. Mégsem mondható természetellenesnek az ezt orvosló beavatkozás, ha abból indulunk ki, hogy lehetővé vált. Más szóval: a monisztikus logika (a folyóügy tapasztalatai után) ezúttal arra jut, hogy lehet az aktuális állapotból 3 Tolnai Ottó: Benes József tárlata. Híd 1976/6., 805–807. o. 4 Hévizi Ottó: Tíz és fél kvaternitás. Vannak-e filozófiai négyességek? Filozófiai Szemle 2014/3., 127–138. o.
