Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Bányai János: Valóban mi lesz velünk
59 telezett / sivatagot mint ama rózsa / a kisinyovi rózsa” . Erős verszárlat részint a foly- tatás ígéretével, részint pedig sorozatos visszautalás korábbi, de mindig kéznél levő, és mindig elővehető verstárgyakra, a „vulkánfiber”-re, a „zöld filc”-re, a „lila ibisztojás”-ra. Ugyanakkor azonban lehorgonyzás, a „ tengerifűszál ” végett mon- dom így, az éppen záruló vers anyagában, amelyben a kisinyovi, illetve jerikói rózsa uralja egészében a versbeszédet. A verstárgyak és -képek sorjázását ezúttal Tolnai mintha valamennyire visszafogta volna, nem fokozza sorozattá ezeket, ám így le- és körüljárásukkal többarcúságukat mutathatja meg. A kisinyovi rózsa éppúgy, mint az Ómama-regény versei, nagy kezdőbetűvel indul és azután az írásjelek sorozatos kihagyásával, „katalektikusan” halad a verszáró pont felé. Ezt az egyenes vonalvezetést egyszer töri meg a hosszan kirakott kihagyásjel, ami amúgy nem is igazán szabályozott írásjel. A jutazsákból kihúzott „szál” , a „zöld fonál” , a „tengerifűszál” éppúgy, mint azon a szabadkai festményen, nem osztja részekre a verset, ellenkezőleg éppen erre a többször körülírt „szál”-ra, „fonál”-ra fűződik rá mindaz, amit a vers közvetlen tapasztala- tokból, olvasmányokból és saját korábbi lírai leleményeiből felemlít. A verskezdő kép a padlásról, ahová nem vezet lépcső, ahol a „teremtő” lakozik, a „teremtő”, akinek műtermet rendeztek be, és aki „alkímiával foglalkozik” , messzebbről ugyan, de éppúgy, mint más verskezdetek, az Ómamakötet verskezdetei is, előrejelzi és átvilágítja az egész verset, ezúttal nem az én, hanem a versközelbe hozott „teremtő” szempontjából. Ám a verskezdő kép után következő erős váltás, ama mindenek felett álló padlásból való átváltás az „elfekvő”-re, amelynek „asztalán / kis üvegtálban / száraz jerikói rózsa” , mutatja, hogy a vers mindvégig ilyen váltások vagy vágások sorozatával épül teljes műalkotássá. Jerikó bibliai történet hely- színe, ősi kánaáni város, ahol többek között Jézus vakokat, lehet, hogy csak egy vagy két vakot gyógyított meg, és ahol „egy alkalommal Zakeusnak, a fő vámos nak a házában szállt meg” , idézi a Bibliai kislexikon Lukács közlését. A padlásról az „elfekvő”-re való átváltás valójában csak részleges, akár látszólagosnak is mond- ható, hiszen a „száraz jerikói rózsa” szóba hozásával még kitart a kezdőkép apokrif „teremtő”-képe mellett, amely kettősség majd a vers további részeiben is folytató- dik. Valóságdarabjai és történetszilánkjai felett végig ott lebeg a „röptéren” látott kisinyovi lány, ami a „kisinyovi rózsa” szóképének közvetlenül a versbe iktatott megfejtése, és a „kisinyovi” meg a „jerikói” rózsa. A kettőben együtt ott van a „teremtő” felügyelete is, egyben az elillanó kisinyovi lány képében a kánaáni ígé- ret, a Jerikóra való hivatkozásban pedig a fenyegető sivatag. A kisinyovi rózsa visszacsatolás az avantgárd hagyományba és az avantgárd poétikába. Ezúttal nemcsak a közvetlen jelenlét útján, hanem a vers erős han- goltságában is. Következetes a versnek a mondásra épülő dallamvezetése; ha fennhangon olvasom a verset, magamban is fennhangon, nemcsak a szemem- mel, nyomban előjön a skandálás ritmusképe, az, ahogyan a szabadon alakuló sorképek követik egymást, jól érzékelhető szünetekkel, újra és újra ismétlődő hangsúlyokkal, ahogyan a sorozatban következő váltások, amilyennek a vers- indító „teremtő”-képről az „elfekvő”-re való váltás mutatja, olyan, a vers kötött- ségeivel vetekedő ritmusképét jelzi A kisinyovi rózsá nak, ami egyszerre vehető az avantgárd versmondás szabadosságának és a jambizálás szigorúságának.
