Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 6. szám - Bányai János: Valóban mi lesz velünk
56 Bányai János Valóban mi lesz velünk Tolnai Ottó és Domonkos István születésének évfordulóján nem az írók és köl- tők könyvei között válogattam, hogy az alkalomnak megfelelőt találjak közöttük, és arról beszéljek. Újraolvastam a két szerző 1968-ban kiadott Valóban mi lesz velünk című, összesen négy félhosszú verset és utószót, Végel László tollából, tartalma- zó közös kötetét és valamennyire felidéztem az azóta legendába átment 68-as történéseket, a diáktüntetések emlékeit, azokat a napokat, amikor figyelmünket, az egyetemi karokon játszódó történések kötötték le, másra sem figyeltünk csak az ott elhangzott beszédekre, szólamokra, gesztusokra, és mindarra, ami a tün- tetésekkel együtt járt, s figyeltük a hatalom mozgását is, a kezdeti zavart majd a hatalom csápjainak mozdulatait, mert valóban félő volt, hogy lecsap a rend- őrség, ahogyan le is csapott... Ezeknek a történéseknek a kellős közepén tette fel Domonkos és Tolnai, velük együtt Végel is, a valóban mi lesz velünk kérdését. A kérdésben ott rejlik mindaz, amit a 68-as történések hoztak, leginkább persze a megkérdezettség, hiszen egy egész akkoriban kibontakozó nemzedék kérdé- se volt ez, mert nem lehetett tudni, merre vezetnek a történések útjai, de tudni lehetett, hogy eljön majd a visszarendeződés ideje, ahogyan el is jött, miután az örökös elnök megszólalt és összeölelkezett a diákokkal. A visszarendeződés azonban nem volt hiánytalan, hiszen megtorlásokkal járt együtt, tanárokat tettek félre, diákok utazásait hiúsították meg, lassan, lépésről lépésre fel is göngyölítet- ték a mozgalom legfontosabb tényezőit. Mondom, ekkor hangzott el a két költő baljóslatú kérdése, s nem akadt rá válasz, a kötetben közölt versek sem a válasz- adás szándékával készültek, Domonkos István nem a választ kereste, amikor az életet faggatta a német városban ( Az élet az a német város a vers címe), s akkor sem a válasz után loholt, amikor Görögországból képzett metaforát és jelképet ( Kislányom: Görögország a vers címe), s Tolnai Ottó sem kereste a választ, pedig a kérdést éppen ő tette fel a Balaton című hosszúversben, de még a másik versében a Guevará ban sem, pedig ott megtehette volna a lepratelepek és a forradalmak keretébe szorítva az akkoriban feddhetetlen hősnek számító Che alakját. Ezek a versek, ahogyan Harkai Vass Éva állapította meg, magukban hordozzák „a Tolnai-líra leglényesebb vonásait: a depoetizáltság jegyeit, a versszerűség erőteljesen megváltozott kritériumait, a redukciót, a bontást, a vers »homorításának«, »karcsúsításának« attitűdjét, a banálist mint költői témát, a nyelvi bizonytalanság esztétikai tapasztalatát, a logikai ugrásokat, a nyelvi elemek szabad körforgását, szerkezeti szinten a mikroelemek nagyszer-
