Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Szigeti Csaba: Mintha ugyanaz: Jenei Gyula lágyan ömlő szabad verseiről - Ilona Romule kerámiái
r Minden rokonszenvem a türelmetlen olvasóé: az itt következő bekezdést nyugodtan ugorja át, kérem! Lámpafény 1907: Már mint gyerek láttam, hogy ég a lámpa / Fenn a magasba s néztem ott alant, 1935: Már mint gyerek csodáltam, lám a lámpa / s bámész szemekkel néztem ott alant. 1907: Hogy szálltam föl, a csillagokra én 1935: hogy küszködtem a csillagokra én. A Megállt az óra szövege teljes épségben élte át a huszonhét évvel későbbi szerzői bevá- logatást. A bal lator 1907: Jéggé fagyott dac, néma, komor hérosz, 1935: jéggé fagyott dac, szótalan óriás; 1907: Nyílt homlokú bűn fönti szabadsága! / Erényt pirító tisztakezű bűnös - 1935: Nyílt homlokú bűn, hősi, kemény, igaz, / erényt pirító tisztakezű gonosz; 1907: S bizony mondom te még hamarabb, mint ő. 1935: s bizony mondom, te itten a földön is. Téli alkony 1907: A hazatérő félve, nesztelen lép, 1935: A hazatérő félve, csöndesen lép. Viszont semmilyen lényeges különbség nincs a Vészfék 1907-es és 1935-ös szövegalakja között. Nem csak a szövege, de Az Alföldön 1907-es címe is módosul 1935 Alföldre. 1907: Olykor kibukkan egy szikár legény, / Izmos, erős és büszke barna arca; 1935: olykor elballag egy szikár legény, / izmos, erős és szikkadt barna arca. 1907: S horkantva, lassan a mezőre mén. 1935: s horkanva nyargal el, mint tünemény. Az 1907-es Néma ház cím 1935-ben Néma vidéki ház címre változott. A magyar paraszt 1907: döbbenve nézem, mint tűn el előlem, 1935: döbbenve nézem, mint halad előttem. A gyilkosok cím alatt 1907-ben még ez volt olvasható: „Übermensch". 1935-ben ez már elmaradt. 1907: Állnak komor homlokkal, bús csoportba, 1935: Állnak komor homlokkal, egy csoportba. 1907: S birkóznak a valóval fogcsikorgva, 1935: s birkóznak a valóval vicsorogva. 1907: Csavard ki csak a festett dáma kardját, 1935: csavard ki csak a festett szajha kardját. A Szekerek a holdfényben szövegében a két verseskötet között semmi lényeges változás nem állt be. Sürgöny 1905: Mérföldeken vadul süvítve mén, 1935: Vadul süvölt mérföldek tengerén; 1905: Egy szó átszúrja sajgó szívemet 1935: egy szó átszúrja majd a szívemet. A holtak vonatja 1907: Láttátok-e a holtak bús vonatját? 1907: Előtte a süket, bús puszta hallgat, 1935: Előtte a kietlen puszta hallgat; 1907: Hasítja a párás, nehéz ködöt. / Csak látod, amint nesztelen halad 1935: Hasítja a párás, lila ködöt, / bámulsz utána, amint elhalad. Az Ünnepnapon című szonett két megjelenése között nincs lényeges eltérés. A következő darabnak 1907-ben még O-Budán volt a címe, az összegyűjtött költemények kötetben már Budai idill. 1907: Vén pasák fürödtek itten / A világos, lanyha vízben 1935: Vén basák fürödtek itten / a kénes, zöld, lanyha vízben. Az összegyűjtött költemények közé a Négy fal között kötetből beválogatott utolsó versnek csak a címe módosult némileg: hajdan Az Üllői-úti fákhoz, 1935-ben csak Üllői-úti fák. Nagyon jól látható, hogy mivel volt elégedetlen a költő 1935-ben: többnyire stilisztikailag mondható apróságokkal, valódi, erőteljes jelentésátállítás sehol nem tapasztalható. Ide kénytelen vagyok beiktatni egy fontos kitérőt: Jenei Gyula költeménykészítő gyakorlata egyáltalán nem mutat föl tüntetőén költészeti mintákat. De művei mögött a Kosztolányi- költészet - ahogy mondani szokás - nagyon játszik. Ritka nála az a versfajta, amit rájátszás-költeménynek nevezünk: a versírásnak ezt a fajtáját az allúziónál, a reminiszcenciánál jobban szeretem a festészettörténetből vett elnevezéssel pastiche-nak nevezni. És ilyen az a költemény is, amely Kosztolányi Dezső (csodálatos) Hajnali részegségé re játszik rá. Jenei Gyula jelen verseskötetében a válogatott költemények közé sorolandó a Hajnali éberség, olyan versmondatokkal, mint például azzal, hogy az éjszakai sötétben, odakint csillag „összesen volt az égen tán ha négy", ami jellegzetesen Kosztolányi-módra felforgatott mondatrend. Jenei Gyula pastiche-ának a kezdetét idézem csak, összeolvasva a Kosztolányi-költemény kezdetével (mind a két költeményt igen érdemes összeolvasni teljes egészében, állíthatom): Jenei Gyula az éjjel fólriadtam, nem tudom, hogyan s mire; az éjszaka burok, pokolbéli pihe. megizzadtam, nyirkos lett lepedőm, szobámban elfogyott a levegőm, mint majd a végén Kosztolányi Dezső Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Am a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, 108
