Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Pomogáts Béla: Reformok szolgálatában: Makkai Sándorról
súlyos időkben. Az Európa-szerte elszórt sokmilliónyi kisebbség, elszakítva nemzetének szuverenitása alól, mindenütt kettős feladat elé állíttatott. Egyrészt a saját fenntarthatása és élete érdekében mindenütt be kell látnia, hogy a politikai önállóság és hatalom hiányában önfenntartásának egyetlen útja a kultúra, a saját nemzeti tradíciókon nyugvó, de adott viszonyaihoz képest önállóan fejlesztendő szellemi és erkölcsi élet, másrészt be kell látnia azt is, hogy ez a kultúra nem lehet elzárkózó és elszürkülő, tehát halálra ítélt, hanem az anyaországénál, melytől elszakíttatott, mindenütt egyetemesebb, a humánum örök magaslatait jobban megközelítő és mélyebben emberi kultúra kell, hogy legyen. Minden önálló ország kultúrája szükségképpen alkalmazkodik a politikai érdekhez, ellenben a kisebbségek kultúráját ilyen érdek nem kötvén, nemzeti jellemét és sajátságait mindig egyetemesen emberi ideálok szolgálatába állíthatja, és kultúrájában keresheti és megközelítheti a nemzeteket összekötő nagy, közös értékek csúcsait. A kisebbségek vannak hivatva, már csak szükségképpeni, a helyzetükből következő szenvedéseiknél fogva is, egy nemesebb humánum, egy egyetemesebb emberi szellemiség, egy a nemzeteket összekötő kultúra, és végre az igazi embertestvériség nagyszerű és gyógyító jövőjének előkészítésére." Hogy a nemzeti kisebbségeknek ilyen magas európai: stratégiai és morális szerepe lehet, hogy ennek a szerepnek a betöltését kellene számukra lehetővé tenni, nos, ez más erdélyi gondolkodóknál is felvetődött. Ezúttal csak a Makkai Sándor gondolkodásával úgyszólván rokon módon gondolkodó Kuncz Aladárra utalok, aki egy Molter Károly által az Erdélyi Helikon 1931-es évfolyamában (a Kuncz Aladár emlékének szentelt számban) a következőképpen idézte jeles írótársa szavait: „Erdély hagyományos kötelessége a kisebbségi érzés föltárása, az európai élhetőség próbája, a megférés fajok és osztályok váltakozó hatalma alatt, az ítélkezés minden igazságtalanság fölött. [...] Erdély kínálkozik gyógyszerül a kontinensnek, ahol eddig mindig fontosabb volt a térképrajzolás a népek békéjénél. Itt nem uszítás a hazaszeretet, a tüze itt nem gyújt, hanem világít, hogy mellette egymástól tanulhassanak a versengő népek." A „kisebbségi humánum" eszméje hatotta át Makkai Sándor elméleti és közírói tevékenységének alighanem legjelentősebb - fontos gondolataiban ma is időszerű - szellemi eredményét: a Magunk revíziója című 1931-ben tartott, majd könyv alakban is megjelent előadás-sorozatot. Ebben a munkájában azokat az elveket dolgozta ki, amelyekre a nemzetiségi életnek, nézete szerint, fel kell épülnie. Először a nemzetiségi illúziókat, a világháború előtti korból átmentett „hamis tudatot" vetette el: „Tizenkét esztendei kisebbségi sors és élet immár elegendő kellett, hogy legyen annak a kötelességnek a meglátására: az erdélyi magyarságnak revízió alá kell vennie életének alapvető kérdéseit. Az erdélyi magyarságnak számolnia kell a tényekkel, amelyek sorsdöntő hatalommal léptek az életébe. Az erdélyi magyarságnak, hogy életben maradhasson, az élet igazságára és ehhez az igazsághoz való engedelmes alkalmazkodásra van szüksége." A nemzetiségi önvizsgálatnak szerinte éppen ezért a történelmi valóságból kell kiindulnia. „Mi - folytatódott Makkai gondolatmenete - Románia polgáraivá lettünk; ennek az országnak törvényei és törvényes rendje a mi életünk meghatározója lett. Mi ennek a rendnek a kereteiben, ezekbe beilleszkedve kell, hogy magyarságunkat megtartsuk, nem mások ellen, hanem a magunk öröklött lelki és szellemi egyéniségének békés és munkás érvényesítése érdekében." A tanulmány írója szerint ezek a közösségi érdekek teszik szükségessé a nemzetiségi önvizsgálatot és önrevíziót. Az önvizsgálat erkölcsi kötelességének meghirdetésében az Erdélyi Helikon írói között különben egyetértés volt tapasztalható, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Kós Károly, Tamási Áron, de még Nyírő József is következetesen síkra szállt a hatékony és radikális nemzetiségi önvizsgálat és a közösségi morális reform eszméje mellett. Makkai szerint az erdélyi magyarságnak felül kell vizsgálnia a múltról vallott felfogását és el kell vetnie örökölt előítéleteit: a közösségi tudatnak meg kell újulnia, a romantikus szemléletet kritikai szemléletnek kell helyettesítenie. A nemzetiségi egységet a gondolkodás és az érzés egységére kell alapozni; azt az intézményes közösséget, amelyet korábban az állam, a jog és a politika fogott össze, a kulturális és erkölcsi erők kohéziójában születő 105
