Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Novák László Ferenc: Az Alföld szülötte Petőfi és Nagykőrös

Szidalomra nyitja,

Hogy a vármegye a betyárokat Már mind kipusztítja;

Még mikor a világ ezeké volt,

Ha nem csordult, cseppent,

De ezek híjával a kereset Egészen megcsökkent.

[...]

És amilyen ez a csárda,

Olyan a vidéke,

Körülötte a homokbuckáknak Se' hossza se' vége.

A meztelen homokban alig teng Egy-két gyalog bodza,

Mely fekete gyümölcsét nyaranként Kedvetlenül hozza.

A harangszó a távoli falukból Meghalni jár ide,

S az eltévedt madár körülnéz csak S odább megy izibe.

Még a nap sem süt itt úgy, mint máshol;

Bágyadtabb sugára,

Mintha szánakozva tekintene Az árva csárdára.

A csárdától vagy száz lépésnyire,

Kopár dombtetőn fent,

Senki által meg nem látogatva,

All egy régi kőszent;

Ennek is valaki egy kopott tarisznyát Akasztott nyakába,

Mintha mondta volna: menj isten hírével,

Mit állsz itt hiába!- írja Petőfi, az 1847-ben Pesten írt költeményében.

A „Kutyakaparó csárda" legközelebb Nagykőröshöz esik, a mezőváros Tetétlen pusztája felé vezető út mellett áll. Cegléd, Abony, Szolnok és Nagykőrös távol fekszik innen, ahonnan a harangszót még szélvihar sem sodorja ide. Mivel közlekedés tekintetében jelentős az útvonal, forgalma sem elhanyagolható (pl. amikor Jászapátiról a heverő jószágot a kocséri legelőre hajtották, vagy a nagykőrösiek terelték errefelé állataikat Tetétlenre, Karára).17 A hármas határhalmon kívül e tájon nincsen nagyobb kiemelkedés a homok borította térszínből, de kereszt állhatott itt is a határhalmok mellett, mivel a jász pusztát

17 Érdekességként említjük meg, hogy a XIX. század harmincas éveiben jászapáti zendülő kisnemesei közül többet a szegedi vár börtönébe zártak, akik a „javítóintézetből" történt szabadulásuk után Kocséron át, a főútvonalon mentek vissza Jászapátiba. Novák László Ferenc, 2011.

41