Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Porczió Veronika: "Még a nem-én is én voltam": Lázáry René Sándor versei és a szerepvers poétikája
képzettel ellentmondó a verszárlat (amely vizualitásában erősen hangsúlyos, hiszen egyetlen sor van új strófába „törve"): „Elhallgatott kis verseim közt rendet / Az Úr rakjon, s ha rajtam elmerenghet - // Lapozza halkan lelkemben a csendet. "25 A költemény egy olyan vershelyzetet szimulál, amelyben a visszavonás, a saját költői korpuszba való kétely kinyilvánítására, még pontosabban szóba hozására, egy már ismert, a paratextus által sugallt hagyományhoz fordul: „Mondhatta volna Arany János is. .."A vers különössége ebből a szempontból abban áll, hogy a kapcsos könyv, a számadás, a kései Arany János átsajátított, Lázáryra szabott beszédhelyzete kiegészül egy újabb utalással, a János név visszhangja által. A Palinódiában hangsúlyos rímhelyzetbe kerül (másfajta Pátmos-habja átmos) egy olyan az európai kultúra mintázatában meghatározó hely (földrajzi és szöveghely!), amelyhez egy „másik János" Evangéliumi Szent János látomásait kötjük („Más suttogás e könyv, másfajta Pátmos -"). A fentebbi összefüggések egy olyan komplexebb vershelyzetről tanúskodnak, utalások fel- és átlépéseiről, melyek a verset érdekesebbé teszik egy posztromantikus vallomásnál. A készítés, készülés, rákészülés eseményeit invenciózusan tematizálják az alkalmi versek, impromtuk, rögtönzések, „firkálások" („Firkálni különc élvezet... ”) legjobbjai - például: (Próbálok írni...); Post tenebras lux. A Post tenebras lux egy olyan hosszúvers, amely rengeteg apparátussal és hordalékanyaggal dolgozik, miközben összehordja a Lázáry-poétika főbb sajátosságait és átlépni kívánt jegyeit. Láthatóvá teszi azokat a poétikai gesztusokat, amiktől szabadulni próbál, és amit egyúttal maga előtt görget. Szét hagyja futni a szálakat (témákat, helyneveket, rímeket) abban a mozgásban, amelyben tarthatatlanná válik. Túlcsap rajta, ezáltal biztosítja alapjainak és alapjai hiányainak viszályát. A (Próbálok írni...)26 című költemény töredékben maradt ránk. Nem csak az írást tematizálja, a verstörténést is megmutatja a versszövet szintjén. „Próbálok írni »egyetemeset«, / De nem megy - elmém begyepe-1 Sedett! Sort hajlít, szavakat tör / Szét. .."A szavak széttörése nem csak kimondva, vizualizálva is van: a „begyepesedett" és a „széttör" szavakat kettémetszi és új sorba hajlítja át, még annak ellenére is, hogy az első enjambement megtöri a versben végigvonuló tiszta rímek sorát (egyetemeset-begyepe(-sedett); (sza-)vakat tör-vad aktőr; Féniks-én is; (kiil-)önc élvezet-öncél vezet; megfoldozom-eloldozom). A lírai én problematikái a Lázáry-szövegkorpusz egyik kulcskérdéseként tételezhetők. Az én megképződése, az arcadás nehézsége, az arcvesztés eseményei a szövegekben (nem kizáróan tematikusán, hanem grammatikai, retorikai eseményekként is) rendre megjelennek. A továbbiakban az Önarckép, visszfény Párizsból és a Férfiszó, Antonius Kleopátrához című versek olvasásán keresztül vizsgáljuk azt, hogyan teszik lehetetlenné a költemény különnemű nyelvi rendszerei közötti kölcsönhatások az én egységes érzékelését, kimondását. A verseket olvasva azt a kérdést tesszük föl, hogyan ismerjük föl, hogy szerepről van szó, s emellett a költemények olvasásával mindenütt igyekszünk új megközelítésmódokat felajánlani. A kérdés megválaszolására a szemiotikái olvasást irányító jelekre, hermeneutikai olvasást irányító értelemmozzanatokra, az olvasás performatív műveleteit irányító versnyelvi stratégiákra összpontosítunk. A lírai nyelv olvasásának, megértésének, értelmezésének médiumtól függő összefüggéseire is figyelünk. Összességében tehát egy, az érzékelés különnemű síkjait összehasonlító szempontot alkalmazunk. Versolvasásaink során a lírai én megjelenése és érzékelhetősége folyton a vonatkoztatás bizonytalanságát veti fel: mert például az én önkimondása során ugyan mindig vonatkoztatható valamilyen te-re, de mind az én, mind a te olvasási alakzatként jelenik meg, ám ennek megmutatkozása és érzékelése csak átmeneti érvényű, mert a költeménybeli nyelvi rendszerek egymásra hatásai újabb és újabb olvasási alakzatokban engedik megmutatkozni és érzékelni az én 25 Kiemelés tőlem - PV. 26 Helikon, 2001/11. 3.; Élet és Irodalom, 2002. február 1. 21. 57
