Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
26. Nem tudja újrateremteni az akkori időket, így a fölvetett kérdésben nem tud igazságot tenni. Akkor úgy érezte, hogy a Forrás elvesztette a maga szerepét, új, a kornak, de nem használ ilyen nagy szavakat, ezért ezt a pár esztendőt csak időszaknak nevezi, szóval az akkori éveknek megfelelő magatartást nem alakította ki a maga számára. Hiába olvassa újra azt a pár évfolyamot, akkori meggyőződésén nem tud változtatni. Némi engedékenységgel, félreértés ne essék, erre az engedékenységre neki is szüksége van, hiszen ő is a történet szereplője volt, annyit mond, hogy nagyon rövid időszakká állt össze ez a pár év, nehéz is lett volna egy, akkor már jóformán két évtizede azonos mederben haladó lapot átformálni, újraértelmezni. Tudja, az, amit mond, nem fedi le a teljes igazságot. Töltekező, változásokat megelőző éveket éltek, az ilyen időszakban gyorsan kell reagálni a történésekre, azokkal együtt kell haladni, mondja ma. Valóban nagy változások történtek, ha csak az irodalmat nézi, nyolcvanhatban már megjelent az Újhold-évkönyv első két kötete, aztán elindult a Hitel, a Magyar Napló, a Holmi, nem nézi az évszámokat, egyetlen nagy folyamat része volt valamennyi történés, a szellemi mozgalmak pedig társadalmi és politikai mozgalmakhoz kapcsolódtak, érezni lehetett a változások kezdetét. Azt mondja, ebből maradtak ki, noha tudja, hogy ez így nem igaz, pontosabb lenne, ha azt mondaná, hogy elvesztették korábbi helyüket, szerepüket. Valóban nagyon gyorsan történt akkor minden. Ezerkilencszáznyolcvanhat elején indult el a Forrás kultúrantropológiai irányba, néhány kiváló számmal, két és fél év múlva Hatvani Dániel már leszámolt kecskeméti életével, egzisztenciájával, a Forrással, mindennel, ami Kecskeméthez és a laphoz kötötte. Átnézte annak az időszaknak a számait, a legfontosabb írás talán Varga Dávidé volt, Eltűnt - kezében bottal, virággal, 1986 márciusában jelent meg, s azzal a nehezen értelmezhető jelenséggel foglalkozott, hogy emberek ezrei hagyták (s hagyják ott ma is) otthonukat, korábbi életüket, s eltűnnek valahol, később már senki nem tud róluk semmit. Varga Dávid összetett társadalmi jelenséget dolgozott fel, kiválóan, írásának mégis alig volt visszhangja. Fontos összeállítások, viták jöttek, például az elsőgenerációs értelmiségi létről, az élet értékéről és minőségéről, s ugyancsak fontos, nagy interjúk, például Kőhegyi Mihály beszélgetése László Gyulával, Orosz László beszélgetése Keresztury Dezsővel és Staar Gyula beszélgetése Simonyi Károllyal, ebből az utóbb említett beszélgetésből tudta meg, hogy A fizika kultúrtörténete című hatalmas munka szerzője az ő otthoni világához közel, Egyházasfaluban született. Persze, mást is megtudott az interjúból. Tudja, hogy egy irodalmi folyóirat nem léphet bele közvetlenül a társadalmi-politikai küzdelmekbe, ezt nem is akarta, mégis, az elmondottak ellenére is, akkor úgy érezte, hogy távolodnak a valódi történésektől. 45
