Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
Váltani-változtatni a maga életén nem tudott, az új, politikának nevezett területen nem érezte volna biztonságban magát, a politika területére nem akart átlépni, a kezdő lépéseket sem tette meg ebbe az irányba, noha akkor már számos irodalmár mozdult a politika felé. Visszahúzódó ösztöne sem engedte, hogy politikusként mutassa meg magát. Nem érezte tisztának azt a területet, mondta akkor is, s mondja ma is. A depresszióból a munkába temetkezve mászott ki. Majd jó tíz év múlva megismétlődik mindez, akkor is a munka rántja majd ki a magába süllyedésből. Arra nem gondolt, hogy a nyomelemeiben ekkor már formálódó új világban a korábbiaknál is élesebb törésvonalak jönnek majd létre. Arra sem gondolt, hogy az újonnan megmutatkozó lehetőségekhez a munkája révén már nem tud kapcsolódni. 25. Feszültségek terhe alatt élte akkori életét. A Forrás akkorra már elveszítette kezdeményező szerepét, Hatvani Dani nem érezte az újonnan kialakuló teret, új családja volt, kicsi gyermekei, észrevette, hirtelen vette észre, hogy a lap körüli küzdelmekben, a számos utolsó pártfegyelmi közepette egzisztenciális helyzete inkább romlott, minthogy javult volna, így keresni kezdte azokat a lehetőségeket, amelyek révén a korábbinál biztosabb anyagi hátteret tud magának teremteni. A társadalomban jelentkező új mozgásokat sem érzékelte pontosan, túlságosan magára figyelt, az irodalom mozgását nem követte - ezt ő, a történések közeli szemlélőjeként, elszigetelődésként élte meg. A lap elszigetelődéseként. Ma már tisztábban látja az akkori tendenciákat, az irodalom nem juttathatta el a rendszerváltásig a magyar társadalmat, irodalmi-szellemi mozgásokból társadalmi mozgásoknak kellett kifejlődniük, mégis azt mondja, az irodalomhoz, az igazán jó irodalomhoz kötődve jobb állapotban is megőrizhették volna magukat. Igaz, már hosszú ideje célkereszten voltak, ez nagyban szűkítette a mozgásterüket, mégis azt érzi, a Forrásnál nyolcvanhattól történhetett volna másképpen is az, ami történt. Igaz, hogy nyolcvanhattal kezdődően már nem az irodalmi folyóiratokban történt meg az átalakulás előkészítése, vagy nem a hagyományos irodalmi folyóiratoknál, ehhez a folyóiratok lassúak voltak, két-három hónap, vagy még ennél is hosszabb idő kellett egy írás megjelenéséhez, ez a lassúság az idő felgyorsulásának időszakában szinte elviselhetetlennek tűnt, s nemcsak lassúak voltak, hanem elvontak is, a bulvárosodás kezdetén már ez az elvontság is nehezen elviselhetőnek bizonyult. Ebben az időszakban kellett volna a legjobb irodalmat közölniük. Ezt mondta akkor is, s ezt mondja ma is. 44
