Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
ben az elvtársak senkivel sem osztották meg hatalmukat. ...A Politikai Bizottság 1986. június 3-i ülésén, amelynek első napirendi pontját a szovjet írók nemrég lezajlott kongresszusának szentelték, Gorbacsov mintegy mellékesen megjegyezte: »Mindannyiunk előtt világos« hogy a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink új szakaszba érkeztek. Ahogy eddig volt, úgy mostantól nem mehet tovább. A Csehszlovákiában és Magyarországon alkalmazott módszereink elfogadhatatlanok. (...) Barátaink vezetésében nem alkalmazhatunk adminisztratív módszereket. (...) Valójában nincs is szükség arra, hogy vezessük őket."* *Dalos György: Gorbacsov - ember és hatalom, politikai életrajz, fordította: Dunai Andrea, Napvilág Kiadó, 2011, 93., 95-96. 17. Emlékszik, eredendő kíváncsisággal, mohósággal vetette rá magát minden olyan írásra, amelyik valamilyen adatot, összefüggést mutatott meg az akkori világ működésével kapcsolatban, kezdve a rendszer fogantatásától, azaz az ezer- kilencszázötvenhatot követő megtorlástól a politikusokkal kapcsolatos információkig, a zárt fórumokon elhangzott információkig, a belső vitákról kiszivárgott információkig, s így tovább. Most azt látja, hogy számos könyv jelent már meg ötvenhatról, a megtorlásról, aztán a különböző ügynökökről, a politikusok magánéletéről, meggazdagodásáról, életmódjáról, az akkori legmagasabb pártfórumok jegyzőkönyveit is kiadták már, benne azonban az ezzel kapcsolatos kíváncsiság jóval kisebb, mint amekkora harminc-harmincöt évben volt. Nem hiszi, hogy ő változott volna meg, vagy ha megváltozott, akkor sem veszítette el az érdeklődését az akkori világ iránt. Általános jelenségről lehet szó, ha benne élünk egy világban, s ráadásul még a működése is foglalkoztat bennünket, miközben minden lényeges információt igyekeznek elzárni előlünk, akkor szükségszerűen vetjük rá magunkat minden apró adatra, hírre. Ha ez a világ összedől, akkor bukásában is megmutatja lényegét, számos esetben a kisszerűségét is, ez ölheti ki az emberből az egész áttekintésére irányuló kíváncsiságot. 18. A társadalmi csapdák, ehhez a Hankiss Elemér által használt kifejezéshez nyúl hozzá, az ő életébe is bekerültek. Akkor még nem volt divatos kifejezés a depresszió, ezért azt mondja, hogy nyugtalanságot, állandó feszültségérzetet vett észre magán, a problémáit felnövesztette, nem látott maga előtt távlatot, a gondok ránőttek, nehezen aludt el, s ha végül sikerült is elaludnia, hirtelen, fáradtan riadt fel. Az alapproblémákkal akkor is tisztában volt, ma még inkább tisztában van velük. Anyagi téren valóban nem voltak távlataik, a Forrás visszaszorulását nehezen élte meg, ráadásul akkor már érezte az ország szétesését is. Nem tudta, hogy merre, hogyan haladnak majd, csak a feszültségeket érzékelte. 39
