Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
13. Újraolvasta Hankiss Elemér könyvét. Nem a maga példányát, az a könyvespolcok hátsó soraiban rejtőzködik a Gyorsuló idő többi, általa megvásárolt füzetével együtt, könyvtári példányt vett a kezébe. Tudós könyv, a társadalmi jobbítás szándékával íródott, a lehető legminimálisabb mértékben érződik rajta a körülírás, a tudományos körülhatárolásra, s így a sérthetetlenségre való törekvés. Mindezt nem Hankiss Elemér kapcsán mondja, életműve, gondolkodása megkérdőjelezhetetlen, inkább játszott egy kicsit az idővel, megnézte, milyen is volt egy társadalmi jelenségeket vizsgáló könyv harminc évvel ezelőtt, akkor, amikor még nem tudták, hogy az a világ, amelyikben élnek, rövidesen összedől majd. Válaszol a kérdésére, ez a könyv bátor volt, egyenes vonalvezetésű, tiszta szándékú. A könyv bevezetőjében Hankiss Elemér magyarázatát adta annak, miért is kell a társadalmi csapdákkal foglalkozni. „Létérdeke minden közösségnek, minden társadalomnak, hogy idejében észrevegye a csapdák kialakulását, mert kezdeti szakaszukban még viszonylag könnyű kicsúszni, többnyire csak súlyos veszteségek árán lehet kiszabadulni belőlük" - írta. Talán itt, ezen a ponton érződik leginkább, hogy mondandóját egy-egy közösség jelenségeinek vizsgálatából vezeti le, s eltekint azoktól a körülményektől, amelyek ezt az állapotot létrehozták, különösképpen pedig az ideológiai-politikai körülményektől. Az esettanulmányokban viszont könyörtelen tisztánlátással fogalmazott. „Előfordul az is, hogy nemcsak az eszményeket emlegető szavak, hanem maguk az eszmények is üresek, kialakulatlanok: nincs, nem jött létre a társadalomban közmegegyezés arra vonatkozólag, hogy az emberi viselkedést, emberi együttélést, emberi törekvéseket milyen értékek, milyen eszmények, milyen célok milyen mértékben határozzák meg. Más szóval: vannak olyan társadalmak, amelyek fejlődésük egy bizonyos szakaszában képtelenek kidolgozni a maguk »közösségi szerződését«, azoknak az értékeknek, normáknak, cselekvési szabályoknak azt az együttesét, amelyek az élet minden területén lehetővé teszik a többé-kevésbé egyértelmű és mindenki számára érthető döntések meghozatalát" - írta. Ezzel, kell-e mondani, a korabeli társadalomirányításról, s a társadalomnak mint közösségnek az akkori felfogásáról is elmondta a véleményét. Szikrázóan éles gondolatmenet végén írta a következőket: „A paternalista hatalom- gyakorlás csak akkor lehet igazán eredményes, ha a társadalom széles rétegeiben adva van a hajlandóság az elgyermekesedésre." Akkor is bravúrosnak gondolta és ma is annak tartja a bűntudatról mint társadalmi jelenségről írt tanulmány bevezetőjét. Hankiss Elemér a Himnusz kapcsán írta a következőket: „Nincs még egy ország, amelynek himnusza bűntudattal küszködnék, amely olyan komor, s már-már reménytelen hangot ütne meg, mint a miénk. Átnéztem száz-egynéhány ország himnuszának szövegét; kardot csörtetnek, felidézik a hajdani szolgaságot és a zsarnok elleni hősi küzdelem emlékeit, zengik a szabadság, a becsület, a diadal dalát (főképp a dél-amerikai országokban), idézik az ősök szellemét, és az istenekhez vagy az uralkodóhoz fohászkodnak (a távol-keleti országokban), zengik a békét, az ország tájainak szépségét, népének szorgalmát és boldogságát (főképp a skandináv és angolszász országokban), zengik az igazság, a törvény, az egység, a becsület 35
