Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
Valójában az őszinteséget ajánlotta az akkori hatalomnak, annak a hatalomnak, amelyikről tudta, hogy nem tud őszinte lenni - sem magával, sem azzal a világgal szemben, amelyik fölött uralkodhatott. Tudja, hogy mai életük megoldatlanságai annak az időszaknak a kibeszélet- len történéseire nyúlnak vissza, mégsem mondja azt, hogy a kemény diktatúra áldásosabb lett volna annál, mint amelyikben akkor éltek, s amelyik kapcsán a diktatúra kifejezést a puha jelzővel látták el. Az életüket körülfogó keretek kapcsán választási lehetőségek nem adódnak, s ezért az adott helyzetek értékelését sem lehet morális alapokon elvégezni. Annak az időszaknak a politikája egyébként sem engedi meg a morális szempontok érvényesítését. Az általa megélt huszonöt év az úgynevezett demokratikus időszakban viszont ugyancsak azt mutatja, hogy a politika világából száműzettek az erkölcsi kérdések, márpedig mind az élet megélésében, mind az annak részét képező politikai szférában megkerülhetetlennek látja az alapvető emberi értékek tiszteletét. Más vezérfonalat nem lát, csak azt, amelyik a letisztult emberi értékrend alapján alakult ki. A cenzúra kérdéséhez kapcsolódó vitákról jó összefoglalást ad Nővé Béla Cenzúraviták a 80-as évek Magyarországán című tanulmánya: http://www.kritikaonline.hu/kritika_llmarcius_nove.html 7. Az előbb felvetett kérdéseken akkor jóval kevesebbet gondolkodott, mint ma. Abban az időben vitték magukkal a történések, a Forrás körüli ügyek, a Tiszatáj története, a Läncränjan-ügy, a Mozgó Világ története, az Új Forrás-ügy, s így tovább. Ezerkilencszáznyolcvanhatban már az ötvenhatra való emlékezések kezdődtek, ez a szál vezeti majd el a magyar társadalmat a rendszerváltáshoz. De nem csak az emlékezésekről kell beszélni. Akkor omlott össze a Kádár János által kialakított gazdasági rendszer, s kezdődött el a Kádár-rendszer agóniája. Megdöbbentőnek találja a megállapítást, de ki kell mondania, ma távolabb érzi magát a cselekvéstől, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor az említett ügyek zajlottak, pedig a közvetlen cselekvéstől az is távol állt, aminek akkor ő a részese volt. Talán éppen ezért, most szeretne, legalább magánhasználatra, valamiféle vezérelvet kialakítani az akkor történtek megítéléséhez, egyáltalán ahhoz, ahogyan akkor a történésekben részt vett. Nyilvánvaló, hogy a mozdulatlanságot nem tudta elfogadni, ma is nehezen viseli ezt, látható azonban az is, hogy a nyílt ellenálló szerepe is távol állt tőle. Akkor is azt gondolta, amit ma, akkor nyilvánvalóan a Forrásra vonatkoztatva, hogy a magatartás, a magatartás iránya a meghatározó, s ha a magatartás, ebben az esetben a lap iránya előremutat, akkor a helyzet adta körülmények latolgatása megengedhető, a szerkesztőnek joga van sakkoznia a kéziratokkal. Ha azonban a lap elveszíti a maga meghatározó irányultságát, akkor baj van, s akkor nem találhatnak mentséget a maguk cselekedeteire. Huszonöt-harminc év távlatából hiányoznak neki az akkori folyóiratok. Az hiányzik neki, hogy akkor minden, ami vele és körülötte történt, a folyóiratokon keresztül történt meg vele. 29