Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Füzi László: Elakadások: 3. rész
utalásokból próbálta magának az alapkérdéseket tisztázni. Emlékszik arra, mennyit gondolkodott az ideológia fogalmán, merthogy az akkori nyilvánosságban állandóan ideológiai kérdésekről beszéltek. A politikához köthető elméleti írásokkal tanulmányai során egyáltalán nem találkozott. Leélte már élete nagyobbik részét, ezért azt mondja, nem hiszi, hogy a mellérendelés elvén valamikor is működni fog egy társadalom, ahogyan azt sem hiszi, hogy egy társadalom valamikor is működni tudna a teljes egymásmellettiség elvén. Ha más nem, akkor a rendszerváltást követő negyedszázad minden illúziójából kiábrándította. Ma, amikor a társadalom minden apró kis egysége a másik legyőzését, megelőzését tartja a feladatának, már a békés egymás mellett élést is elképzelhetetlennek tartja. Azt kérdezi, hova vezet a mindennapi életbe bevezetett agresszió, mikor robbantja szét a társadalmat. ‘Németh László: Új politika, Tanú, VI. 1933. október, in: Németh László: Sorskérdések, 1989, 70. 5. Az is lehet, hogy a munkájával való azonosulás tette ennyire feszültté az életét. Lapot szerkeszteni a Kádár-rendszerben, a rendszerváltás éveiben és az azt követő időszakban, bárhonnét is nézi, nehéz feladat volt, s nehéz feladat ma is. Nem a szerkesztés miatt, hanem a szerkesztés körülményei miatt. S mindig azért, mert annak, aki ezen a pályán bármit is tett, valami másra is tekintettel kellett lennie, mint a szerkesztés. Az életét körbefogó csapdák feltehetően itt kezdődtek azzal, hogy a jelenség, a történéssor soha nem önmagában létezett, hanem mindig valami mással összekapcsolva. Pályatársainak, barátainak-munkatársainak az életében, és az ő életében is tisztán látszanak az irodalmi közeg, vagy akár a szerkesztői lét sajátos kísérő körülményei. A szellemi alkotómunka alapja a kimondhatóság határainak keresése, az ehhez a kereséshez tartozó kutatóösztön követése. A szocializmus mindezt a társadalmi-politikai kérdések, de feltehetően más kérdések kapcsán is összekapcsolta a cenzúrával, ennek határai akkor, amikor ő a folyóirathoz került, már felolvadtak a korábban említett trutymóban. Mindazzal együtt, hogy szakmájuk törvényeit akarták követni, óhatatlanul felmerült bennük az általuk működtetett műhely megőrzésének vágya-kényszere is, ezt nem tagadta senki, ezek mellett munkájuk, munkahelyük, addig megteremtett egzisztenciájuk védelme, ha ez az utóbbi nem is volt valami fényes, nem beszélve a politikai ütközések kínjairól, keserveiről. Ebben a „környezetben" kellett tevékenykedniük úgy, hogy a munkájuk köré vont úgynevezett közléspolitikai elvek a legtöbb esetben számukra ismeretlenül léteztek. Leírva, ennyire lecsupaszítottan leírva roppant egyszerűnek, primitíven egyszerűnek tűnik mindaz, amire sokak élete ment rá. Egyszerűnek azonban csak visszatekintve, az adott körülmények közül kilépve tűnik bármi is, amíg benne élünk az adott helyzetben, minden bonyolultnak mutatja magát. A szerkesztőség élete sem volt egyszerű, a fentebb említett kérdé26
