Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 5. szám - Szepesi Attila: Varázsfüvek: barbár szonettek – versciklus
flaszteron, és még a szeleburdi suhanc, a szél is általad libben tené a függönyt meg a lányok kacér szoknyáját, és mintha a cserfes veréb is a te kétes bűvöletedre csiripolna a görbe akácon, és tán még a tarka harkály is a te taktusodat kopácsolná kukacot keresőben a kongó cserefa kérgén. Titkos térkép A fák görbületében, a folyamok kanyarulataiban, a hegyek emlékezetében és a zarándokok vonulásában tovább élnek az elszunnyadt birodalmak. A fóld-elnyelte király- és prófétaszobrokban, a lakodalmi táncokban, meg a csilingelő népdalokban kísértenek. A citeraszóban, a kardmarkolatokban, a farsangi álcákban, az álmok fekete-fehér helyszínein és az elgurult aranypénzek feliratán. A temetők fejfáinak kopott jeleiben, melyeken rég kibetűzhetetlen a név meg az évszám. A málló várfalakban - köveikre ráhabzott a vadon. Hettita és tatár, avar, gepida meg longobárd emlékű föld: birodalmak egymásra vetítve egy félálomi atlaszon. Zöld krajcár Találtam egyszer Tompa Mihály hanvai kertjében, a szőlőlugas tövében egy zöldrozsdás rézkrajcárt. Csodálkoztam, hogyhogy eddig nem vette észre senki. Hirtelen eszembe ötlött a derék Szemere Miklós mákonyos dala, aki vénülőben kezdett jóízű és bolondos verseket fabrikálni. E táncos-léptű, kelekótya versezetében feleleveníti a hajdani pinceszereket, ahogy a vidám cimborák késő éjszakáig vedelik a bort, többek között a hordón kucorgó Sárossy Gyula, a hóbortos Kuthy Lajos, a borzas és pénzfecsérlő Kazinczy Gábor meg a kefekötőként vedelő és gyöngypoétának mondott „Tompa Miska", aki tán egy efféle hagymázos muri után pottyantotta ki zsebéből az ominózus zöld krajcárt.
