Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Sümegi György: „"Éltem és művész voltam": Telcs Ede szobrász visszaemlékezései
évre szóló megélhetést tudott biztosítani a szobrászoknak. Természetes, hogy ezekért folyt mindig a legnagyobb harc. Telesnek is kijutott a pályázatokból, de azok keserű tapasztalataiból is (pl. Erzsébet-emlékmű). „Megadtak nekem minden tiszteletet, beválasztottak minden zsűribe, s ezáltal megakadályozták, hogy a pályázatokon magam is részt vehessek." Ám a millenniumi együttesbe került művei, a szerzőtársakkal együtt alkotott sikeres Vörösmarty-, és különösen a kecskeméti Kossuth-szobor fontos művekké váltak, bizonyítva azt is, hogy pályázatokon vagy a pontosan artikulált megrendelői igényekre is képes volt kellő elmélyedéssel maradandó köztéri szobor megalkotására. Életművében erre a legjobb példa a kecskeméti Kossuth-szobor, amelynek a megalkotására az akkor szokásos pályázat mellőzésével egyenes megbízást kapott. (Fadrusz Jánost akarták megbízni legelőbb, de az ő korai halála megakadályozta ezt.) Kada Elek polgármester közvetlenül, a megrendelő biztonságával tárgyalt Telccsel. A szoborbizottság szándéka ez volt: „a város méltóságának megfelelő szobrot építeni". Feltételeik között az is szerepelt, hogy „a szobor nagyságának legalább akkorának kell lenni, mint a szegedi Kossuth szobor". Teles meg tudott felelni az elvárásoknak: méltó, és valóban reprezentatív, az alföldi toborzókörúton járó - így Kecskeméten is megfordult - Kossuthot szuggesztíven, erőteljes alakban jelenítette meg. Egyetlen problémás része volt a kompozíciónak: a majdnem teljesen ruhátlan, Rodin Gondolkodóját idéző mellékalak. Ez elsősorban Telesnek bravúros mintázási tudásáról tesz tanúbizonyságot amellett, hogy a kezében kiegyenesített kaszát tartó férfi hadba szólítható, harcba hívható - a kossuthi hagyomány szerint. „Az én magyaromnak szinte minden izma megfeszült, mintha ugrásra készen állna, s csak Kossuth jeladására várva, hogy - »ha még egyszer azt izeni« - a másik kezében tartott kiegyenesített kaszával rámenjen az osztrákra" - írta, mintegy a mellékalak funkcióját megvilágító magyarázatként Teles a naplójába. Teles naplójának igen hasznos kiegészítéseként értékelhetjük Székelyné Körösi Ilona: A kecskeméti Kossuth-szobor története című dokumentumkiadványt (Kecskemét, 2002), mely a mű keletkezését, a szobor-eszme fejlődését, majd az alkotás készülését, a szoborbizottság teljes tevékenységét ugyanúgy bemutatja, mint az avatásakor lezajlott országos ünnepséget, a meghívottakat, az elhangzott beszédeket, és még a díszebéd ugyancsak sokatmondó menüjét is - dokumentumokkal, fényképekkel gazdagon. Összességében kitűnő példája e kiadvány annak, hogy a fontos, városképi jelentőségű köztéri alkotás hogyan épült be, milyen módon szervesült Kecskemét kultúrtörténetébe. A naplója további érdekes, izgalmas és kockázatos fejezeteit sorolja elő a szobrász életének. Díjait, kiállítási sikereit, művei keletkezését, az egyes munkákban együttműködő partnereit (pl. Maróti Géza, gróf Bánffy Miklós), élete fordulóit (hollandiai évei). Az alapvetően baloldali beállítottságú, magatartásában következetes és karakteres Teles díjat, nemesi címet utasított vissza. A képzőművészeti élet alakulásának fonákságait (pl. egyesületek és ellenegyesületek harca) ugyanúgy szemügyre veszi és rögzíti, mint a segítséget nyújtó baráti körét: „Aurora-beli barátaim /.../ kieszközölték, hogy felvétessem arra a listára, mely az első kivételezetteket tartalmazta" - jegyzi föl élete legnehezebb idejéről, a családját is érintő zsidó elhurcolásokról. Teles naplója elsődleges művészettörténeti forrás az alkotó életének alakulásáról és művészetéről. A kiadvány kitűnő részletességgel jegyzetelt, csupán egy apróság említhető: a 163. jegyzetből hiányzik ifj. Mátrai Lajos bemutatása. Problémásabb az, hogy a 444. jegyzetben 1948. július 17., míg a 265. oldalon ugyanezen év május 8-a szerepel halálozása dátumaként. Teles 1926-os, 1929-es, valamint 1930-as utazásait rögzítő úti naplói tovább színesítik és árnyalják az életútját. Talán a visszaemlékezéseiben és a naplóiban előforduló képzőművészekről az eligazító minimumhoz képest túlzottan részletesre sikeredett a kislexikon (55 nyomtatott oldal). A Teles-életmű még részletesebb és alaposabb megismerését jobban 111
