Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Orosz István: Ez az öngyilkos bálnák strandja; Mely évszázad elfelejtett: versek
Orosz István Ez az öngyilkos bálnák strandja Ez az öngyilkos bálnák strandja, a hold nyakigláb árnnyal kószál, gépzene szól a jégkrémboltból, ó mondd, miért épp ide hoztál? Emlékek édes hányadékát felökrendezni mért akarjuk, s álmokkal mért ölelkezünk, átlátszó az ölük, a karjuk. A víz alatt egy másik tenger, felér egész a torkodig; mire gondolsz most? gondolj másra! a tenger nem gondolkodik. Hullámverés lábjegyzetekkel: egy konkrétumra két talány. Csigaházban szuszog az isten, az idő férfi, s a tér a lány. Napszítta, lucskos álomtájon a horizont mint húr remeg, s gyűlnek tintaszín egekre nagy konkvisztádor fellegek. Ködöt lélegző madarak közt patakokra szakad az éjjel, s a csillagok lábanyomát őrzi a homok szerteszéjjel. A vadhattyúraj leszállóban, vagy épp, ahogy emelkedik: a fénytörés szép optikáján keresztül át a telkekig.
