Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Füzi László: Elakadások: 2. rész
Csupán a „láncolatok" iránti elkötelezettsége miatt jelzi meg, hogy Tüskés Tibor (1930-2009), a Jelenkor korábbi főszerkesztője Ági magyartanára volt Pécsen. “Tüskés Tibor: Szederkényi Ervin, www.napkut.hu/naput_2003/2003_10/127htm 27. Nem tudja, melyik pécsi nyarukon ment fel először a Jelenkor szerkesztőségébe. Már Szederkényi Ervin halála után történt ez, Csordás Gábor volt a főszerkesztő, Csuhái István a szerkesztő. Az is lehet, hogy valamikor István járt Kecskeméten, az első feleségével, s ő kereste először őket. Ilia tanár úr tanítványa volt ő is, ez megteremtette közöttük a kapcsolódási pontokat, de az irodalomból István is és Gábor is mást látott, mint ő, számára éppen az irodalomlátásuknak a mássága volt érdekes. Technikai szinten is másképpen szerkesztettek, mint ők. Az egész magyar irodalomban Csordás Gábor volt az első, aki a számítógépet bevonta a szerkesztésbe, a nyomdának nyomtatásra adott anyagot a szerkesztőségben állították elő. A Forrásnál nem követték őket ezen az úton, de azért figyelte a technikai újításaikat. Gáborékat többször meglátogatták tetőtéri lakásukban, Istvánéknál is jártak, pár nyáron egyszer-kétszer a Széchenyi téri szerkesztőségbe is bement, ott Bertók Lászlóval, Parti Nagy Lajossal találkozott. Később a szintén volt szegedi, Takáts József is a Jelenkorhoz került, Takáts Jóska sokszor felhívta őt telefonon, hosszú délutánokat beszélgettek át. Ma már nem tudja, hogy miről beszélgettek, nyilván a Jelenkor aktuális helyzetéről, a szerkesztőségen belüli és a szerkesztőség körüli mozgásokról, irodalomról, politikáról, valami hasonlóról beszélgethettek, másról nem is tudtak volna beszélni egymással. Mindez, ahogy a Jelenkor történetét nézi, ezerkilencszáznyolcvanhét és ezer- kilencszázkilencvenegy-kilencvenkettő között történhetett, Csuhái Istvánnal később is tartotta a kapcsolatot. Csuhái István is fiatalabb, mint ő, Takáts József is. Öt-hat évvel fiatalabbak nála, irodalomlátásukat mégis mintha világok választották volna el az övétől. Ők már nem a hetvenes években, hanem a nyolcvanas évek elején voltak egyetemisták, ugyanott ahol ő, ugyanazok tanították őket, de azok az évek már más irodalomlátással látták el őket, mint amit a hetvenes évek második felében ő szerzett meg magának. Az irodalmat azonban mély szenvedéllyel szerették és szeretik ők is. Takáts József személyes élettörténetéről keveset tudott, ezért meglepődött, amikor egyik tanulmányában személyes utalásokat is tett, s még inkább meglepődött, hogy ezek az utalások az övéhez hasonló életutat tártak fel. Az írásban arról beszél, Oravecz Imre Halászóember című kötete miképpen bírta rá arra, hogy egyik tervezett előadását megváltoztassa. Idézi: „A Halászóemberből olyan monumentalitás, mánia és monotónia áradt, ami lenyűgözött. Ebben a kötetben találtam rá azokra a sorokra, amelyeket olvasva rájöttem, hogy Sellyén 48
