Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 4. szám - Buda Ferenc: A világ folytatása: Az ország köldökén

A meghívólevelet Heltai Nándor népművelési felügyelő - egyben helytörténeti kutató, utóbb pedig nyugdíjazásáig újságíró - küldte. (Ma sem tudom, mi úton-módon jutott a nyomára hollétemnek, mint ahogy azt sem, hogy ugyanez a ceglédieknek hogyan sikerült.) Kecskemétre invitált, egy hétköznap délelőtti rendezvényre. Jankovich Ferenccel és Maróti Lajossal együtt hárman voltunk az Óvónőképző (azóta már Tanítóképző Főiskola) nagytermében megtartott irodalmi matiné főszereplői. (Hármunk közül már csak én élek.) A rendezvény részleteire ma már nem emlékszem, arra azonban annál inkább, hogy a tágas termet teljesen megtöltötte a - tanárokon s néhány meghívott vendégen kívül - teljes egészében főiskolás lányokból álló hallgatóság. A siker élményével tértem haza Pusztavacsra, hogy alkalomadtán visszaszolgáljam helyettesítő kollégáimnak a szívességüket.

Telik-múlik az idő a maga rendjén, s egy nap ismét levél érkezik Heltai Nándortól. A múltkori meghívást megtetézve fölveti: nem volna-e kedvem, kedvünk családostul Kecskemétre áttelepedni? Tanácsot ültünk a feleségemmel. Szándékunk s reményeink szerint a család további gyarapodása volt várható. (Olyannyira, hogy a következő gyermek kezdeményei a maguk helyén már megindultak a kifejlődés útján.) Jól éreztük magunkat Pusztavacson, szerettek ott bennünket, s örömmel maradtunk volna még ki tudja meddig. Ám azzal is számot vetettünk, hogy a gyerekek előbb-utóbb középiskolába kerülnek, s jobb lesz nekik hazulról iskolába járni, mint kollégiumban lakni. Megírtam hát a válaszlevelet Nándornak. A válasz lényege ez volt: „Ha lesz hol laknunk és tanítanunk, úgy köszönettel elfogadjuk a meghívást."

Hát ekként fordultunk mi annak idején arccal, majd szívvel is Kecskemét felé.

22