Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - Buda Ferenc: A világ folytatása: Az ország köldökén
Buda Ferenc A világ folytatása Az ország köldökén Augusztus második felében - hogy pontosan melyik nap, arra bizony már nem emlékszem, de 1963-at írtunk - feleségemmel együtt levonatoztunk Dabasra, s ott a megyei tanács oktatási (vagy művelődési?) osztályán kapott útmutatás szerint szolgálatra jelentkeztünk. Pontosabban szólva: szolgálatra egyelőre csak én jelentkeztem, mivel az öt évig tartó tilalom után a magasabb helyről megindított rehabilitációs procedúra csupán az én személyemet érintette. Dabas, mint tudjuk, nagyjából félúton található Pest meg Kecskemét között, az 5. számú országos főút mentén, annak is a dél-délnyugat felőli oldalán. Jó ideje már, hogy Sárival egyesítve városi ranggal büszkélkedhet, akkor azonban még csak nagyközség, azaz köznapi nyelven szólva falu volt, ám falu létére is járási székhely. (Gondolom, a járások újraalakításával ismét járási központ lett belőle.) Változatos bejegyzésekkel tarkított munkakönyvemet leadtam a járási tanácson, aztán visszaballagtunk a nem épp közeli vasúti megállóba, majd a soron következő vonattal elzötyögtünk Örkényig. Ott leszállván, hamar megtudakoltuk valakitől, merre s miképpen juthatunk Pusztavacsra. Arra ni, mutatta az irányt az illető, hozzáfűzvén, hogy jár oda busz is, de arra várni kellene. Ugyan már! - legyintettünk, majd vígan s gyalogszerrel nekivágtunk az Örkényt Albertirsával- azaz az 5-öst a 4-essel - összekötő kövesútnak. A vasúti síneken túl egykettőre erdőbe torkollott az út, s hol jobbra, hol meg balra ott kanyargóit a fölötte helyenként összeboruló lombok takarásában. Közben elhaladtunk egy laktanya kapuja mellett, egy-két kilométerrel odébb elhagytuk az erdészeti bejárót is, majd ritkulni kezdett a rengeteg, s csakhamar megpillantottuk a bal felé mutató táblát a Pusztavacs 1 km felirattal. Na, ott leszünk mindjárt — mondogattuk, s nyomban meg is pillantottuk messziről a legszélső házakat. A hosszú bekötőút hamarosan és szinte átmenet nélkül átlényegült a falu főutcájává. Jobboldalt egy földszintesen terpeszkedő, nyeregtetős, sokajtós épület húzódott hosszan az út mentén, szemközt vele, túloldalt pedig minden valamirevaló település elmaradhatatlan intézménye, a kocsma vonta magára az arra kószálok tekintetét. A fputca túlsó vége - vagyis az eleje - kétfelé ágazott. Középütt egy tágas, bekerített udvaron álló, L alakú, hosszú épületen akadt meg a szemünk. Talán ez lesz az iskola? Igen, az volt. Csakhogy abban egy élő lelket sem láttunk, ráadásul be is volt zárva. Megkérdeztük hát egy járókelőtől, merre találjuk az 5
