Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Takács Miklós: Ugyanarról a kötetről – több nézőpontból: Településtörténeti kutatások, Solt – Tételhegy, Kiskunfélegyháza, Amler-bánya
Az egyes középkori feltárási eredmények ismertetése előtt még egyszer vissza kell térnem az örökségvédelmi szempontra. A tételhegyi programba be nem avatottak azt hihetik, hogy e lelőhely esetében nem játszhatott szerepet más szempont az ásatási helyszínek megválasztásában, csupán a tudományos mérlegelés. Sajnos azonban e feltételezés ez esetben sem volt igaz. Már a Tételhegy első, 2006-os bejárásán szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy a hegy északi sarkán egy olyan régi temető terül el, amelyet az intenzív szántás igencsak bolygat. így a felszínen tucatjával hevertek emberi koponyák, medencék, bordák vagy végtagcsontok szántás által megbolygatott és darabjaira tört részletei. Mivel pedig e csontdarabok között számos kő-, tetőcserép-, illetve habarcstöredéket is leltünk, kevés kétségünk lehetett afelől, hogy egy, a szántás által nagymértékben bolygatott, sőt rombolt templom és temetője maradványával állunk szemben. Az intenzív bolygatás miatt kellett elsődleges szempontként a templom maradványainak a feltárását az egyik első helyre tennünk a tételhegyi feltárások menetének a kialakítása során. E célt 2012-re nagyobbrészt sikerült elérnünk, hiszen a templom alapfalait, pontosabban az alapfalak kései periódusait már sikerült oly mértékben megvizsgálnunk, hogy azok további bolygatása már nem okozhat lényeges információvesztést. Miközben az is kiderült, a templomdombot a 16. század közepe, azaz a templom lerombolása után is temetkező helyként használták, legalább a 17-18. század fordulójáig. Sőt, a szántásnak is többnyire e legkésőbbi sírok estek-esnek áldozatul. (Kis magyar abszurd: a lelőhely bolygatását végző traktorosok jórészt olyan, három-, négy- vagy ötszáz éve elhunyt, és saját korukban az örök nyugalom reményében eltemetett Soltiak földi maradványait szántják szét évről évre, akiknek egy-egy tagja - joggal sejthetően - akár egyik távoli ősük is lehetett...) Amint fentebb már utaltam rá: a Tételhegy északi szélén folytatott feltárásaink egyik súlyponti kérdése a templom maradványainak a megismerése volt. Rosta Szabolcs és Búzás Gergely tudós tanulmányban ismerteti azt, meddig jutottunk e munkában, különös tekintettel a gótikus építési fázisra. Búzás Gergely ihletett rekonstrukciós rajzai pedig a templom „újra- álmodását" segítik, híven jelezve azt is, hogy a töredékek igenis összeállhatnak egésszé, ha máshol nem, hát az építészettörténet iránt érdeklődő régész rajzasztalán (azaz manapság már inkább: számítógépének a képernyőjén). A kutatás második prioritása az első kutatóárkok feltárása során fogalmazódott meg. Kiderült, hogy a templomdombon, de magától a templomtól délebbre egy 11. századi - 12. század eleji, soros, köznépi temető is húzódik. Ennek a feltárására is nagy erőket fordítottunk, amint ezt Petkes Zsolt tanulmánya is bizonyítja. A kibontott, kétszáznál is több sír nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a mellékleteik révén válhat fontossá. A hajkarikákon, gyöngyökön, pénzeken túl egyes ritkább temetési módok, így pl. a padmalyos sírforma felbukkanása is segítheti a Duna-Tisza köze nyugati szélén élt, államalapítás-kori népesség halottas szokásainak a pontosabb megismerését. Miközben az elhunytak csontjai, Fóthi Erzsébet és Bemert Zsolt pontos elemzései révén, arra is alkalmassá váltak, hogy magának a tételhegyi népességnek a fizikai küllemét, illetve bizonyos betegségeit rekonstruálni lehessen. Ismertetésem végére hagytam saját kutatási területemet, illetve cikkemet: a Tételhegy különböző részein kibontott, középkori települési objektumokat, és az ezek előzetes feldolgozásáról szóló rövid ismertetést. Azonnal előre kell bocsátanom, tanulmányom ténylegesen előzetes közlés, így a feltárt középkori teleprészletnek nem törekedtem teljes földolgozására. A műben az alapadatok szerepelnek, illetve a települési objektumok néhány olyan sajátos részlete, amelyeket igyekeztem a szakmai közvéleménnyel minél előbb megosztani. Miközben, az egyes jelenségek leírása során, folyamatosan a szemem előtt lebegett egy kérdés. Az nevezetesen, milyen jellegű településre utalhatnak a feltárt jelenségek, illetve a betöltésükben kibontott leletek. Az egyes telepjelenségeik részleteinek az átlagosnál gondosabb megformázása, továbbá egyes, a Duna-Tisza köze középső harmadában igencsak ritka lelettípusok, mint pl. a grafitos anyagú importfazék részlete, csak megerősítette azt, amit már a fémkeresővel gyűjtött leletek (ékszerek, pénzek) esetében is tapasztalhattunk: a Tételhegyen az Árpád-korban álló településnek gazdagabb is volt, és kiterjedtebb kapcsolatokkal is rendelkezett, mint a régió egy-egy „átlagos" falusias települése. E tényt talán együtt lehet értékelni - egyelőre még természetesen csak munkahipotézis szintjén - azokkal a szórványos írott adatokkal, amelyek arról szólnak, hogy az Árpád-korban Fejér megye a Duna-Tisza közére is átnyúlt, és e sajátos közigazgatási egység, a solti szék központja Solt határában keresendő. A végleges választ ezen összetett igazgatástörténeti kérdésre természetesen nemcsak, sőt talán nem is elsősorban, a régészeti feltárások eredményeitől, hanem a térség középkori írott forrásainak ismételt átrostálásától 111
