Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

- Védett madár - mondja Virág Péter. - És alapjában véve hasznos madár"166 - teszi még hozzá gyorsan, mert már kezd az íróra nézve veszélyesen egyértelművé válni az a virág, azaz madárnyelv, amelyben a kakukknak is egészen jól érthető jelentése van. Ha nagyon konkrétan akarjuk értelmezni, jelentheti például azokat a politikailag megbízható délszláv telepeseket, akiket a második világháború után az elüldözöttek-meggyilkoltak helyére telepítettek be a Délvidékre. Akik már az első világháború után is szép számmal érkeztek ide, de akik igazán sokan csak 1945-től települtek a Vajdaságba. Nyíltan persze majd csak húsz évvel később, az 1997-es Ez a nap a miénkben olvashatunk róluk: „Bajnak hozták őket ide a nyakunkra. Azért, hogy elszerbesítsék ezt a vidéket. "167

Hogy a hetvenes években a Vajdaságban mennyire nehéz lehetett történelmi regényt írni, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy arra az 1973-as történelmi regénypályázatra, amelyre Gion a Virágos Katonát írta, az övén kívül (amelyet szerzője is több helyen inkább családregényként aposztrofált) a többi pályázótól egyáltalán nem érkezett pályamű! Az írók pályáztak ugyan, végül mégsem írtak semmit, pedig a korabeli jugoszláviai magyar regénypályázatok általában sok jó mű megszületését segítették elő. Talán azért sem írtak ekkor történelmi regényeket, mert ha a legfontosabb atrocitásokról nem tudtak írni, akkor- a tetralógiával megtorpanó Gionhoz hasonlóan - másról nem is tartották érdemesnek. Gionnak viszont az is megadatott, hogy fő művét ott folytassa, ahol 1976-ban félbehagyta, de erre sajnos csak háborús kataklizmák: egy rendszer és egy ország összeomlása, illetve az író szülőföldjének elhagyása után kerülhetett csak sor.

166 Uo.

167 Gion Nándor, Ez a nap a miénk [1996-1997] = G. N., Latroknak is játszott, i. m., 474.

76