Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
akkor is az volt, ami mindig, ha adózásról volt szó, ki mekkora jövedelmet vall be, s hogy igazságos-e az adóztatás. Arra is emlékszik, hogy beszélt a maga helyzetéről, nem is a magáéról, hanem az irodaloméról, arról, hogy parkolópályára került az egész irodalom, megszűnt iránta az érdeklődés, a társadalmi érdeklődés. Arra is emlékszik, hogy senki nem értette azt, amit mondott vagy mondani akart, nem gyakorlati kérdés volt ez. Valójában persze az volt. Azon gondolkodik, ez volt-e az utolsó otthoni disznóölés. Nem tudja, hogy mikor volt náluk az utolsó disznóölés. Az a beszélgetéstöredék maradt meg az emlékezetében, amelyikre az előbb utalt, kilencvenből vagy kilencvenegyből őrződhet az emlékezetében, arra pedig pontosan emlékszik, hogy ezerkilencszázkilencvenhárom december tizenegyedikén, már itt a Vacsiközben vettek egy fél disznót, emlékszik, hogy a vállán hozta haza ezt a fél disznót, s a kicsi konyhájukban, munkára alkalmatlan eszközökkel bontotta szét. Még disznósajtot is készítettek, az otthoni recept szerint, Ági lábosban főzte meg a belevalókat, aki készített már ilyet, tudja, hogy a hagyományos konyhai eszközökkel, edényekkel milyen hősies vállalkozás volt ez. Mindezek előtt még bement a városba, s részt vett a könyvtár épületének alapkőletételén. Még egy esemény kapcsolódik ezekhez a napokhoz, másnap, ezerkilencszázkilencvenhárom december tizenkettedikén meghalt Antall József, a rendszerváltás utáni Magyarország első miniszterelnöke. Profánnak tűnhet a fenti eseménysor felidézése, mintha egymáshoz nem illő elemek kerültek volna benne egymás mellé. Valójában a véletlen, a fatális véletlen helyezte az ő tudatában egymás mellé őket, ám abban, hogy a gondolkodásában mindez megőrződött, szerepe volt a történések idejének is. Antall József halála megdöbbentette, de úgy gondolta, korábban Antalinak sikerült annyira stabilizálnia az MDF helyzetét, hogy a választásokig az ekkorra kialakult politikai stabilitás az országban megőrizhető lesz. „megüdvözül ki távozik / ki itt marad elkárho- zik" - írja majd nem sokkal később Árvafóld című versében Buda Ferenc. Azt, hogy az épülő könyvtárnak és a benne dolgozóknak milyen központi szerep jut majd Kecskemét kulturális életében, akkor még csak nem is sejtette. Az építkezést szinte naponta figyelte, az akkor még a főtéren lévő szerkesztőségbe gyakran ment be az Arany János utca felől, ilyenkor mindig elhaladt az emelkedő épület mellett. 1996. augusztus 16-án, az épület átadásakor magát az épületet nem tudta megnézni, az előtérben állt az ünnepség alatt, így valamikor később szemrevételezte a különböző tereket, de még ekkor sem tudta, nem is sejtette, hogy hány irodalmi est lesz itt, hány rendezvénynek lesz a szereplője majd az évek során. (Folytatjuk) 32
