Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
Tudta, mert olvasott róla, hogy a nagyvállatok kerítésein belül munkanélküliség van, fizetett munkanélküliség, s hogy számos nagyvállalat több veszteséget termel a népgazdaságnak, akkor ezt a kifejezést használták, mint amennyibe a dolgozóknak kifizetett munkanélküli segély kerülne. Tudott a KGST-n belül érvényesülő politikai érdekekről, s arról, hogy ezek felülírták a gazdaság törvényeit. Tudott minderről, de hiába rakta egymás mellé mindazt, amit tudott, s hiába tudta, hogy az annyit emlegetett Nyugaton jobban élnek az emberek, tudása mégsem állt össze egységes tapasztalattá. Másképpen mondja ugyanezt, lehet, hogy ez a sokat emlegetett egységes tapasztalat létezett, de fel sem merült benne, hogy a számára adott világ belátható időn belül megváltozhat. 25. Sajátos viszonyt alakított ki az idővel, az akkori világgal, s természetesen az irodalommal. Bármennyire is fontosnak tartotta, hogy a művek arról a korról beszéljenek, amelyikben létrejöttek, korán megtanulta, hogy ha tudnak is valami újat mondani megteremtődésük időszakáról, ezt áttételek, távolságteremtések nélkül nem tudják megtenni. Benne élt azokban a problémákban, amelyekről olvasott, benne élt azokban a művekben, regényekben, versekben, amelyeket olvasott. Időnként megkérdezte magától, melyik időben is él, abban, amelyikben az általa olvasott regények hősei élnek, vagy abban, amelyikben mégiscsak ő él. Munkája is segítette érmék a tapasztalatnak a kialakulását. Nem azt mondja, hogy egy irodalmi folyóirat szerkesztése kizárja az embert a világból, azt viszont mondja, hogy a szerkesztő csak erős áttételekkel tud kapcsolódni a világhoz. A térről ugyanazt gondolta, amit az időről is gondolt. Ugyanezt gondolja róla ma is. A Kádár-korszak egynemű világot teremtett, ez mégiscsak segítette a világgal való kapcsolatának a kialakításában. Ment be a szerkesztőségbe, s arra gondolt, vajon kik élhetnek azokban a házakban, amelyek előtt elment. Kik élhetnek a földszintes házakban, azokban a szobákban, amelyekbe egy-egy pillanatra betekintett, kérdezte magától. Azt, hogy kik élnek azokban a házakban, nem tudta volna megmondani, de azt igen, hogy mennyiből élnek, mekkora lehet a fizetésük, s így tovább, azt igen. Akkor majdnem mindenkinek egyforma volt a fizetése. Ma egyetlen hasonló kérdést sem tudna megválaszolni, még a legközvetlenebb szomszédjukkal kapcsolatban sem. Ok sem róluk. 26. Másik, ehhez hasonló tapasztalata Szegedhez kötődik. Nem tudja, mikor kezdett el tanítani Szegeden, az egyetemen. Egy darabig tanított, aztán szóltak neki, hogy elfogyott a pénz, már nem kell tanítania, aztán 26
