Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 3. szám - Füzi László: Elakadások: 1. rész
A szocializmus közösséginek hirdetett társadalma a paraszti világ közösségi társadalmára épült rá. Gyerekkorában, az iskolában, itt-ott, számtalan közösségi mesét hallott, olvasott, azóta is őrzi magában közösségi ösztöneit. Közben meglepődött, amikor megtapasztalta a világ működését, azt, hogy közösségiség és jövedelmek kapcsán más hangzott el, mint ami történt. Mindig a fennkölt eszméket hirdették, s mindig mások kisemmizéséhez jutottak el. Meglepődött, amikor ezerkilencszáznyolcvannégyben, első találkozásukról Grendel Lajos az individualizmusról beszélt neki, nem értette, amit Grendel az egyén önmagának való elkötelezettségéről mondott. Sokáig az egyéniség méltósága kifejezést sem értette, az a világ, amelyikből származott, mindig a kapcsolatokra, a kölcsönös emberi viszonylatokra figyelt. A nyolcvanas években barátainak sokszor mondta, hogy fele fizetését bármikor odaadná, mondta ezt úgy, hogy nyilvánvalóan ő többet veszített volna, mint a barátai, mert ő a fizetésének a másik feléből aligha tudott volna megélni, szóval sokszor mondta, hogy a fele fizetését bármikor odaadná adósságtörlesztésre, bármire, ha tudná, hogy a gyerekeinek jobb, biztonságosabb élete lesz, mint nekik volt. Később vállalkozó barátainak azt is mondta, hogy nekik is adózniuk kellene, vagy többet kellene adózniuk, mint amennyit adóznak, mert még a magas jövedelmükből sem húzódhatnak szigetre, nem élhetik le mesterséges szigeten az életüket. Ha a külön iskolát meg is tudják fizetni, külön utakat nem építenek nekik, külön környezetvédelem sem létezik a számukra s így tovább. Aztán kiderült, hogy külön ez és külön az is létezik, s ha társadalmi szigetek nem is léteznek, szigetekre azért sűrűn lehet utazni. Magának rág mind, aki rág - soha nem gondolta, hogy József Attila sorai valamikor majd az egész Magyarországra érvényesek lesznek. Ryszard Kapuscinskinál olvasta: „Kétféle szegénység létezik: az anyagi szegénység és az igények szegényessége. A hatalom számára mindkettő kényelmes. Az első azért, mert a nélkülözés legyengíti az embert, nyomasztóan hat rá, mélyíti kisebbrendűségi érzését; a második azért, mert az, akinek az igényei szegényesek, nem is tudja, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket követelhetne, amelyekért küzdhetne, harcolhatna. "* Ehhez annyit tesz hozzá, hogy a hatalom, a mindenkori hatalom számára létfontosságú a szegénység fenntartása, nem csupán a javak megszerzésének ösztöne tetteti ezt vele, hanem az uralkodni akarás ösztöne is. Ezt tették a Kádár-rendszerben is, miközben a közösségiség hasznáról prédikáltak. Olvasmányai, nem a tapasztalatai, akkor még nem a tapasztalatai azt is megértették vele, hogy minden ideológia, társadalmi mozgás, átalakulás ellenére a világot a pénz mozgása és mozgatása uralja. Al Gore-nak a globális változásokról írott könyvéből idéz pár adatot: „Az Egyesült Államokban a tőkejövedelmek 50%-a a lakosság felső 1%-ának ezredrészét gazdagítja. ... Érdemes megjegyezni, hogy ma az Egyesült Államokban nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint Egyiptomban vagy Tunéziában. Az Occupy Vall Street (Foglaljuk el a Wall Streetet!) mozgalom is azért kaphatott lángra, mert sokan ráébrednek arra, hogy a felső 1% - akik mostanra többet birtokolnak, mint az alsó 90% 16
