Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Kiss Árpád: Nigéria irodalma és a biafrai háború
fulladnak, részben a rivalizáló katonai vezetőik miatt, akik egyébként ugyanazon a külföldi katonai akadémián szerezték felsőbb képesítésüket. Biafra elszakadása Nem Achebe az egyetlen író, aki akkor a politika áldozata lett Nigériában: a békeközvetítéssel próbálkozó író-drámaíró Soyinkát is bebörtönözték a szövetségiek, árulással vádolva. A biafrai vezető - mellesleg ugyanabba a tiszti iskolába járt, mint a szövetségiek vezetője - rosszul mérte fel a katonai és nemzetközi politikai helyzetet. A szakadár állam ellen - Achebe szavaival szólva - létrejött a „Nem Szent Szövetség". Nagy-Britannia a nigériai szövetségi államot támogatta. A Szovjetunió is Nigériának küldött segítséget, kihasználva, hogy „a hátsó ajtón" angol érdekövezetbe lép. MÍG és Iljusin gépeket szállított, technikusokkal, hadianyaggal. Az Egyesült Államok „brit érdekszférának" tekintette Nigériát. Franciaország viszont támogatta a brit érdekövezet korrózióját, a volt francia gyarmatokról jutott el támogatás Biafrába. Portugália engedélyezte a sao-toméi repterek használatát. Innen akadozva eljutott némi segélyszállítmány a fokozatosan blokád alá kerülő biafrai enklávéba. Csehszlovákia fegyverszállítással támogatta Biafrát az 1968-as prágai bevonulásig. Julius Nyerere tanzániai elnök a holokauszthoz hasonlította az igbók lemészárlását. Tanzánia elsőként ismerte el Biafrát. Elefántcsontpart, Gabon, Zambia és Haiti követte. Az Afrikai Egységszervezet a Nigériai Szövetségi Államot támogatta. A biafrai vezetés a belpolitikában propagandagépezetre támaszkodott, csodafegyvereket ígért. Chinua Achebe, az akkor már világszerte ismert író Biafra elismertetéséért, majd humanitárius célból számos nemzetközi fórumon képviselte az országot. Győzött végül a nigériai katonai fölény. Eközben milliók haltak éhen, többségükben gyerekek. A világsajtóból megtanulta a Nyugat a kwashiorkor (gyerekkori akut hiánybetegség) nevét. A segélyszállítmányok (Vöröskereszt, Caritas) eljuttatásában a svéd van Rosen, az önkéntes orvosok közül a francia Kouchner (a Medicine Sans Frontier alapítója) neve szerepelt sokat akkoriban a médiában. Ugyanakkor a polgárháborúban (mint professzorból lett őrnagy a Nsukka-i Egyetem védelmében) vesztette életét a kitűnő költő, Christopher Okigbo. Verseit Költészet és veszélytudat című munkájában Gergely Ágnes méltatta (1986), verseinek nagy részét lefordította magyarra (Labirintusok, 1989). „Nyugaton" a biafrai hírek kiszivárgása után ikonikus jelentőségű személyiségek, pl. Vonnegut, Sartre, Lennon, Harrison, Baez, Hendrix tiltakoztak a népirtó polgárháború ellen. A Varsói Szerződés országai ugyanakkor Nigéria pártján álltak. (Az 1994-es magyar kiadású, az Officina Nova által megjelentetett, A XX. század története a biafrai Ojukwét hibáztatja szakadár politikája, saját népe kiirtása miatt). Végjáték: Biafra kapitulációja után a nigériai kormány átszervezte a szövetségi államot. Biafrát feldarabolták. A Biafrai-öböl nevét megváltoztatták Bonny-öbölre. A győztes Gowon ezredes megbékélést hirdetett: „Nincs győztes és nincsen legyőzött." 1966 után kezdődött Achebe életének második, külföldön eltöltött szakasza. Nagyrészt az Egyesült Államokban élt, a neves Brown Egyetemen (Massachusettes), ahol irodalmat tanított haláláig. Magyarul (vagy csak angolul) megjelent fontosabb prózai alkotásai: Széthulló világ (Things Fall Apart, 1958, magyar ford. Tandori Dezső, 1983), Örökké nyugtalanul (No longer at Ease, 1960, magyar ford. Borbás Mária, 1964), Isten nyílvesz- szője (Arrow of God, 1964, csak angol nyelven), A nép fia (Man of the People, 1966, ford. Karig Sára, 1973), Hangyabolyok a szavannán (Anthills of the Savannah, 1987, csak angol nyelven). 117
