Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Kintende, Maliza Mwina: Utópia
Halleluja, a fivérem vagy! Halleluja, a fivérem vagy! A fivérek pedig azon gondolkodnak, hogy vajon miért gyűlölték annyira fivéreiket azok vallása miatt. Megölelik és megcsókolják egymást, megveregetik egymás vállát, de összezavarodnak a felismeréstől, ezért leülnek a hatalmas, a haszontalan beszélgetések folytatására szolgáló majomkenyérfa alá, s elkezdenek hosszasan tárgyalni és tanácskozni. Mindeközben egy nemzetté is válnak, hiszen már megtalálták közös nyelvüket: szemüket még mindig meresztik a rémülettől, amiért ilyen sokáig nem ismerték fel egymást, s amiért késsel és karddal hadakoztak egymás ellen. Míg ők így tanácskoznak, egy hatalmas, de sovány, kiálló csontú és hegyes szemfogú, éhes, nyáltól csöpögő állú emberevő óriás bekapja, megrágja, lenyeli és megemészti őket, hogy csillapítsa a beesett szemű, kwashiorkoros, örökké nyomorult emberek éhségét. Ez a hatalmas, barna-fekete-sárga tömeg, az emberevő óriás mindent felfal, és mindent eltipor, amit út közben nem tud elnyelni. Ezt hörgi: Elnyellek titeket... Elnyellek titeket... Ez a szörnyeteg, ez az újra hatalmas tömeggé alakuló massza, melyet gyilkos pára előz meg, lávaként önti el a Tanganyika-tóhoz közeli síkságot, aztán pedig ostrom alá veszi, s felküzdi magát a Kyansokóval szomszédos dombokra. Elfoglalja Kirungut, Moba Misembét... s azzal fenyegetőzik, hogy még mesz- szebbre viszi éhségét, hogy hatalma alá vonja Párizst és Londont és New Yorkot és Moszkvát és... minden várost, ahol a pánikba esett, civilizált népek ezt mondhatják: „tessék, ezek a történelem nélküli, kiéhezett, nincstelen menekült vadak, Dzsingisz kán hordái lecsapnak ránk." Gyorsan elektromos, elektronikus és mágneses falakat emelnek, hogy megvédjék nagyon is keresztény, karoling, angolszász, germán és összes többi kultúrájukat. De a barlangi életen edződött barbár népek csak nevetnek ezeken a korlátokon, s alagutakat fúrnak maguknak, melyeken keresztül eljutnak az angol, gall, germán házakig. Ezek kötelességüknek érzik, hogy ételt és rongyokat juttassanak a betolakodó vadaknak, s hogy megígérjék nekik, hogy további humanitárius segítséget, még több határok nélküli orvost, határok nélküli ügyvédet, határok nélküli szülőket szereznek nekik... feltéve, hogy hazatérnek otthonukba. De a határok nélküli barbár népek köpnek minden adományra, ennél többet követelnek: jogot ahhoz, hogy együtt élhessenek a germánokkal/szászokkal/gallokkal/románokkal/szlávokkal. A gallok/szlávok/ germánok/románok ezért még jobban bezárkóznak mágneses szögesdrót kerítéseik mögé. Eközben a bezárkózottak figyelmét elkerüli, hogy a falakon kívül egy fehér, fekete és sárga gyerekekből álló kert virágzik, akik nagy örömüket lelik ezekben az orruk előtt összetömörített építőkövekben. Játszanak, kacagnak, lökdösődnek, ... a szabadban vannak... és ők maguk is szabadok. Te miért vagy fekete? kérdezi egyikük a szomszédjától. Mert nem vagyok fehér. 70
