Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Frobenius, Leo: Gasszire lantja
A kovács azt mondta:- A lant fából van. Nem tud énekelni, ha nincs szíve. A szívét neked kell adnod. A hátadon kell viselned ezt a fadarabot, hadd menjen veled együtt a harcba. A kardcsapásokra meg kell csendülnie a fának. Lecsurgó vért kell felszívnia a fának, vért a véredből, leheletet a leheletedből. Az kell, hogy a te fájdalmad az ő fájdalma legyen, a te dicsőséged az ő dicsősége. Nem szabad, hogy a fa annak a fának a darabja maradjon, amiből levágták. Az kell, hogy a te nemzetségedből valóvá váljék. Azért nemcsak veled kell élnie, hanem a fiaddal is. Akkor a te szívedből fakadó hang vissza fog csendülni a fiad fülében, és az ő szívükből fakadó vér a te testeden fog végigfolyni, és tovább fog élni ebben a fában. De Vagadu bele fog pusztulni. Gasszire meg azt mondta:- Hadd pusztuljon Vagadu! Gasszire összehívta a nyolc fiát. Azt mondta:- Fiaim, ma a harcba megyünk. De a kardunk csengése ne vesszen bele a pusztába. Hadd tartsa meg kardunk a csengését az idők végéig. Én és ti, fiaim, hadd éljünk mi tovább, minden vitéz előtt, a Dausziban. Legidősebb fiam, ma mi ketten, én és te, mi leszünk az elsők a csatában! Gasszire a legidősebb fiával a harcosok élén a csatába lovagolt. A lantot Gasszire a hátára vette. A burdamák közeledtek. Gasszire meg a legidősebb fia elébük lovagolt. Az első sorban harcoltak ők ketten. Minden más vitéz messze elmaradt mögöttük. Gasszire nem úgy harcolt, mint egy ember, úgy harcolt, mint valami démon. A legidősebb fia nem úgy harcolt, mint egy ember, úgy harcolt, mint valami démon. Gasszire nyolc burdamával keveredett harcba. A nyolc burdama keményen szorongatta. Odajött a legidősebb fia. Megölt négy burdamát. De az egyik burdama a dárdájával átdöfte a szívét. A legidősebb fia holtan bukott le a lováról. Gasszire haragra gerjedt. Felkiáltott. A burdamák megrémültén elmenekültek. Gasszire leszállóit a lováról. A legidősebb fia holttestét a vállára vette, és visszalovagolt a többi vitézhez. A fia szívéből csurgó vér rácsepegett a lantra, amely Gasszire hátán függött. így lovagolt be Gasszire a vitézek élén Dierrába. Gasszire legidősebb fiát eltemették. Dierra gyászban volt. A holttest urnája piros volt a vértől. Gasszire este elővette a lantot, és megpengette. A lant nem énekelt. Gasszire haragra gerjedt. Előhívta a fiait. Azt mondta a fiainak:- Fiaim, holnap megint a burdamák ellen megyünk. Hét nap egymásután lovagolt Gasszire a vitézeivel a csatába. A hét nap mindegyikén más-más fia lovagolt vele az élükön a harcba. És a hét nap mindegyikén egy-egy fia holttestével a vállán érkezett vissza Gasszire a városba. Minden este egy fiának a vére csöpögött a lantra. Ez után a hét harcos nap után nagy gyász volt Dierrában. Minden vitéz, minden asszony fehér és vörös ruhát viselt. A boromák vére folyt mindenütt. Minden asszony jajveszékelt. A férfiak haragosak voltak. Még mielőtt eljött volna a nyolcadik harci nap reggele, összegyűlt Dierra összes vitéze, és azt mondták Gasszirének:- Gasszire, vess ennek véget! Szívesen harcolunk, ha kell. De te a harci dühödben nem ismersz okosságot, nem ismersz határt. Vonulj el Dierrából! Lesz, aki 65
