Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Frobenius, Leo: Gasszire lantja
S persze érdemes volna most már a szoninke szájhagyományokra - legyenek azok bár bizonyos értelemben történeti érintettségünk is -folklóresztétikai szempontból is odafigyelni. A Gasszire lantja, és persze az első szövegről van most itt szó (a további Frobenius-gyűjtések, legalábbis részben, megtalálhatók az újabb magyar kiadványokban: Frobenius: Afrika kultúrák, 1981, Biernaczky János: Frobenius-kommentárok, 2002) olyan már első olvasásra is magával ragadó szöveg, amelynek cselekményessége természetes formában illeszkedik bele a szóbeli művészet ismétlésrendszerébe. Miközben a mese végigkövethető egyetlen sodró cselekményű történetként is, a szemfülesebb olvasó azonnal észreveszi az egyes cselekményegységek, a fordulatok azonos felépítettségét, szerkezetét, amely azonban nem unalmat áraszt, hanem sokkal inkább az elbeszélés stílusát, mondhatni, szinte felszabadítva, rendkívüli erőt kölcsönöz az elbeszélés narrativitásának. Tanulságos volna persze az esztétikai szempontok részletesebb elemzési érvényesítése mellett a folklór szöveg-fordítás rejtelmeinek nyomába eredve, a háromféle fordítást (Honti János, Kárpáthy Csilla és Biernaczky János) is összevetni, azonban ezt a tervünket egy későbbi időpontra kell hagynunk. És közreadjuk akkor itt tehát Honti János elfelejtett (némileg rövidített) fordítását, amely egyébként így is teljes egésznek mutatkozik: lényegében a bevezetés és a befejezés hiányzik belőle, és bizonyos összevonások történnek a szöveg menetében. Aki pedig a teljes eredeti szöveget meg akarja ismerni, annak az említett két újabb fordítás valamelyikét kell fellapoznia. (B. Sz.) Gasszire lantja Eszaknyugatafrikai hősi ének Frobenius gyűjtése és lejegyzése Honti János fordításában Amikor először pusztult el Vagadu birodalma, annak a hiúság volt az oka. Akkor észak felé nézett Vagadu, és Dierra volt a város neve. Az utolsó királya Nganamba Fáza volt. A fáza nép erős volt. Magas kort ért meg mind. Mindennap harcoltak a burdamák és a boromák ellen. Mindennap, minden hónapban harcoltak. Ebben a harcban acélozódott meg a fázák ereje. Nganamba minden férfi alattvalója hős volt, minden asszony szép volt, és valamennyien kevélyek voltak Vagadu erejére és hősiességére. Magas kort ért meg minden fáza, ha nem esett el a harcban, a burdamák ellen. Nganamba maga is nagyon öreg volt. Volt egy fia, úgy hívták, hogy Gasszire, és már ő is idős volt, nyolc felnőtt fia volt neki is, ezeknek meg szintén volt már családjuk. Nganamba uralkodott a családon, a fáza népen és a kutya boromákon. Nganamba olyan öregkort ért meg, hogy belepusztult Vagadu birodalma, és hogy a boromák megint zsiványok lettek és a burdamák rabszolgái, mert ezek 62
