Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Moneblum avagy a kék ember: kameruni bulu hőseposz
50 Harminchét lőszer a másikon. És kezében egy nagy tőrt tartott. Azt a fegyvert, amelyet Mengono-Eken hagyott rá örökül. Kpivo! Abé-Mam leszállt a felhőkből, És azt mondta: „Ne térj többé haza, elbúcsúzni sincs már időd. 55 Akoma-Mba a hegycsúcson vár rád." Mekui-Mengomo így válaszolt: „Menj, mondd megAkomának, nem gondolok haraggal rá. Ezért nem keresem fel őt." Abé-Mam hevesen korholta. Mekui-Mengomo erre azt mondta neki: „Ne korholj még egyszer. 60 Ha újra megteszed, megértetem veled, miért nem kóborol többé a birka az erdőben." (Ének és tánc következik) Éhé-hé-hé-hé! Éhé-é-é-é-é! Megsajnált engem! Éhé-é-é-é! Megsajnált engem! Ehé-é-é-é-é! Megsajnált engem! Ehé-é-é-é-é! És halljuk őt a hegy túlsó oldaláról! 65 És meghallották ezt a hegy túlsó oldalán, Fülem messzire hall. 0, Mba, te, az összemérhetetlen, szemben találom magam veled, Fülem messzire hall! Ó, összemérhetetlen dolgok, ó, sosem hallott dolgok! 70 Fülem messzire hall! Ó, ti keletről jött emberek, hallotok engem? Jöttem, hogy meghallgassalak. A fülek hallgatnak téged. A fülek valóban hallgatnak téged. V. ének Abé-Mam akkor meglendítette hajítódárdáját, mely lángot szórt. 75 A lángok elborították a földet, Éppen amikor Mekui-Mengomo az ellenségeskedés jeleként belefúrta ujját a földbe, és a harag a fejébe szállt. A harag olaja borította be a testét. Fordultában meglendítette hajító dárdáját, mely lángot szórt. De amikor meglóbálta hajítódárdáját a levegőben, hogy megölje Abé-Mamot, 80 Anyja akkor megszidta őt, to! És Mekui-Mengomo visszafogta mozdulatát. Anyja azt mondta neki: „Jobban teszed, ha engedsz Akoma-Mba hívásának, Ha megtudod, mit kíván tőled. 42
