Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 12. szám - Bakonyi István: Tovább él a történelmi regény (Hász Róbert: A Vénusz vonulása)

A felvilágosodásnak nevezett korszak előszele lengi át a világot, s már igen korán figyelmezteti Jánost Weisz páter, és óvja a „könyörületet nem ismerő racionalitástól". Aztán jön az út, előtte az útravalóval: Eredj, láss nekünk világokat!" Az Utcák című első fejezetet a Városok követi. A nagy utazás első jeles állomása Becs, ahol szellemtársával, az udvari csillagász Hell Miksával találkozik, és innen indulnak észak felé. Hász nagy mestere a miliőteremtésnek, az olvasó a következő részletekben egyre inkább bele tudja magát helyezni a megidézett történelmi kor világába. Ugyanakkor kapunk tömör korrajzot is a háborúk sújtotta Európáról. A drezdai részben esik szó arról, hogy frissek még a sebek, de - ahogy Hell megjegyzi - máris új harcok előtt állnak. Itt érzékelhetjük egyébként először, hogy a két utazó különbözően látja a világot, ha nem is mindenben. A művészetet élvező és értékelő Jánossal szemben Miksa dogmatikusan támadja a színházat és a képzőművészetet. Szerinte a kép nem lehet más, mint ócska hamisítvány, Isten világának silány másolata. János sokkal nyitottabb ezekre az értékekre, és a hosszú, több hónapos utazás egyébként is tartogat még számukra feszültségeket.

Vannak egyéb kuriózumok is, pl. a lipcsei részletben. Egy pillanatra megjelenik az ifjú Goethe és Bach zenész fia is abban a társaságban, amelyben vendégül látják a két magyar utazó tudóst. Itt tart előadás Hell a csillagászatról. Itt is, másutt is fölsejlik az író precizitása, jártassága a tárgyban. Szövegei szakszerűek, de úgy, hogy közben az irodalmi ízek sem vesznek ki belőle. A főhős egyébként igen jól érzi magát a német városban. „Miután másnap elbúcsúztak a három jezsuita atyától, akik vendégül látták őket, és kocsira szálltak, János egy árnyalatnyi boldog szomorúsággal a szívében hagyta maga mögött a várost. Lipcsében el tudta volna képzelni az életét." Egyébként is gyakori mozzanat benne az elvágyódás érzése, ám ezeket a kísértéseket is sorra le tudja győzni.

Aztán Hamburgban szembesülnek a kaotikus világ terjedésével. Általában is jellemző a rejtett üzenet, a közeli évek és évtizedek történéseinek előrelátása. A korábbi harmóniát megszüntető idő előszele. S persze mint jezsuitáknak, szembe kell nézniük a protestáns előretöréssel, saját rendjük jövőjének bizonytalanságaival. Közben Hamburgban János szembesül egy, korábban a rendből kilépett társának, Tamásnak a vélekedésével. Drámai dialógusok ezek, amelyek más részletekben is szerepet játszanak. Hász Róbert erényei közé sorolhatjuk ezekek a párbeszédeket is, bár helyenként túlbeszéltek, túlírtak. Itt Tamás szabadságfogalma áll a középpontban, jelezvén az új idők áramlatait. János szemében vétek ez a magatartás, de kétségtelen, hogy új idők új szelét jelzi.

Számos szellemi élményben, a változások előjeleiben van részük a regény fő alakjainak. így van ez Dániában is, ahol a korábbiaktól eltérő civilizáció viszonyai között van, aki indiai élményeit osztja meg Sajnoviccsal és Hellel. Itt is láthatjuk, hogy Hász Róbert alaposan beleásta magát a kor egészének kultúrájába, történelmébe. Érzékelteti a különböző vallások közötti eltéréseket is. Olvashatunk a jezsuiták kemény tartásáról, a Biblia védelmében elhangzottakról. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy bizonyos részletek itt is kissé túlméretezettek. A hosszadalmas dialógusok néha azt sejtetik, mintha önálló művek lennének a regényen belül. Drámai elemekkel tarkított párbeszédek ezek, s időnként el-elviszik az olvasó figyelmét. Aztán persze visszazökkenünk a mese világába.

És aztán Norvégia. Egyre közelebb a végcélhoz, Vardö szigetéhez. (Az interneten egyébként bárki utánanézhet annak, amit Hász leír. Azt is láthatjuk, hogy az utókor tud a hajdani magyar tudósok ottani tetteiről.) Errefelé a feszült dialógusok, a jezsuita

111