Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)
népre s az utcákon visszhangzó katonanóták a népdalra, egyre többször halljuk, rendesen egy-egy új háborús népdalfiizettel kapcsolatban azt a véleményt, hogy a népdal már nem terem újat, kimerült, haldoklik." Utal az irodalmárok nézeteire: Schöpflin úgy látta, hogy az ősi népköltészet a félműveltek költészetévé válik, Babits pedig eleve a félműveltek vagy az egészen műveletlenek költészetét látta benne. Kodály sajnálkozva állapíthatta meg, hogy nem tudja az élő népdalt, a népdal feltámadását igazolni, mert a tervezett, nagyszabású gyűjteményük kiadása nem valósult meg. A háborús dalfüzetek alkalmi, dilettáns munkák, és „nem arra valók, hogy belőlük az egész népköltészet vagy akár csak a katonadal mai állapotára következtessünk." A háború vége után bevégzendő gyűjtőmunkától remélte a kérdés tisztázását. Ha az eredmény azt mutatná is, hogy „a háború kevéssé termékenyítette meg a népköltészetet", az sem bizonyítaná annak hanyatlását. Hiszen a szabadságharc - ami mégiscsak közelebb állhatott a nép leikéhez, mint a világháború - sem hagyott igazán mély nyomot a népdalokon. „Azonkívül a katonadal csak egyik ága a népköltészetnek, ha el is sorvad, még ép maradhat a törzs." A viszonylag kevés visszhang, melyet a műköltészet a háborúra adott, sem jelzi annak pusztulását - vélte Kodály. A rá jellemző módon, Kodály a háborúvégi bajok közepette is a jövőbeni teendőkre figyelve zárta írását, mert „a népdal még nem mondta ki az utolsó szót: nem egy elavult stílus maradványa, nem a történelem holt relikviái közé való, hanem eleven élet. Reméljük, hogy most induló feltámadása végig jó úton marad. Akkor majd gazdag, új termékenység jár a nyomában mindenfelé." Ez az új termékenység legjellemzőbben éppen Kodály és Bartók munkásságában jelentkezett az 1920-as években. Utóhang A Nagy Háború éveinek minden nyomorúsága ellenére gazdag népzenei termést gyűjtöttek be, de mindez nem, vagy csak megkésve, lassan jutott el a tudományos és művészi feldolgozáshoz a háborút követő időszak viharai, történelmi vargabetűi és persze a szűkösnél is korlátozottabb anyagi lehetőségek miatt. Ugyanakkor éppen a súlyos háborús veszteségeket betetőző trianoni békediktátum következményei adtak indíttatást arra Kodálynak, hogy népzenekutatóként és zeneszerzőként is segítsen életben tartani azokat a népzenében megjelenő magyar kulturális javakat, amelyek forrásával gyakorlatilag lehetetlenné vált a kapcsolat. Már 1919-ben cikket közölt A székely népdalról címmel. Tudtommal Kodály használja először, itt, e cikkben a „tiszta forrás" kifejezést szimbolikus értelemben: „Akadt egy-két zenész, aki a régi magyar zenetradíció keresésében a városi zeneélet sivár álmagyarságán, cigányzene és rossz gyűjtemények kátyúján keresztül eljutott a tiszta forrásig: a faluba." Hogy ebben a szerepben éppen a székely népdalnak milyen nagy jelentősége volt, egy másik tanulmányában fejtette ki. Kodály és Bartók első számú kötelességüknek érezték, hogy amint lehetett, hitet tegyenek az országhatárokkal szétszabdalt magyar nép és kultúra egysége mellett - nem politikai ízű deklarációkkal, hanem népzenetudományi és zeneszerzői munkával. Trianon következményeire egyik első reakciójuk Bartókkal az volt, hogy 1921-ben összeállították az Erdélyi magyarság - Népdalok című, egyszerre tudományos igényű és népszerűsítő gyűjteményt nagyobbrészt a saját, kisebb részt mások gyűjtéséből. Mint Bárdos Lajostól tudhatjuk, a kötet korrektúrázásába Kodály bevonta zeneszerzés-tanítványait: hadd ismerkedjenek a városi fiatalok a népzenekincs gyöngyeivel. A Kodály fogalmazta Elöljáró beszéd így kezdődik: „Mindenki tudja, hogy a magyarságnak legrégibb, leggyökeresebb és a folklore szempontjából legérdekesebb része majdnem kivétel nélkül az elszakított területeken él. Ezek között Erdély, mint nyelvi, népköltészeti és népművészeti régiségeink kincsesháza, régtől fogva első helyen áll. Hogy népzene tekintetében is gazdagabb, eredetibb minden más vidékünknél, csak 87