Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)
A hivatal szó valódi értelme a mondat folytatásából kiderül: a zeneakadémiai tanári munkát jelentette. Azonban azt, hogy a zeneszerzői munka csak valami mellékes lett volna, valójában nem igazolja az időszak gazdag termése. Mintha a hátországban nem lett volna igaz a régi mondás, hogy inter arma silent Musae. Ebből az időből valók Kodály első, mintegy két évtizedig magukban álló férfikarai. Jellemzően a hagyományos dalárdák egyik kedvelt műfajában íródtak: bordalok, csak éppen zenéjükben s költői forrásukban távol a Liedertafeltől. A második, Mulató gajd (1917), 17. századi névtelen költő versére, feloldó kontrasztja az 1914 szeptemberében keltezett Kölcsey-megzenésítésnek. E Bordal kiválasztását feltehetően a háborús helyzet inspirálta. Keserűbb Vörösmarty-Erkel Keserű bordalánál: Igyunk derűre, igyunk borúra! / Úgyis hol kedvre, úgyis hol búra / Fordul az élet. [...] Minden por, álom, sfiist e világon; / Mi haszna gázol a boldogságon / A hír barátja? Ha dob riadt a harc reggelére, / Patakban omlik hullámzó vére, / S bérét más látja. [,..]Úgy is csak búra, sohase fordul jóra az élet. Látomásos, misztikus, vészt jósló a Balázs Béla versére, mély férfihangra, 1915-ben írt Éjjel című dal (az Öt dal, Op. 9., 3. száma): Egyedül ődöngök az üres utcákon, / Konganak lassú lépéseim. Kondul az éjszaka fekete öble / Fájdalmas, nehéz ütésein. Függönyös ablakok mögött kik alusztok, / Félrevert harangról álmodtok-e? Félrevert harangról, olthatatlan tűzről, / Nagy félelemről álmodtok-e? Egy másik látomásos-misztikus darabon is dolgozott ebben az időben, az Ady versére komponált, megrendítő Sírni, sírni, sírni című zenekari dalon (Két ének, Op. 5., 2. sz.) Külön ki kell térnünk a Móricz Zsigmond felkérésére 1917-ban írott színpadi zene sorsára. A Pacsirtaszó című színműhöz a Fáj a szívem kezdetű dalt és a parasztbál jelenetének zenéjét komponálta meg Kodály. Az utóbbiról Reinitz Béla így vélekedett: „A föladat, amire Kodály Zoltán a »Pacsirtaszó« zenéjénél vállalkozott, nem nagy. (...) Szinte féltettem is tőle Kodály monumentális egyéniségét. Ép ezért nem tudok betelni a csodálattal, hogy mennyire ki tudta egész művészegyéniségét bontani ebben a szűkre szabott keretben is. A táncok témáit népdalokból állította össze, saját gyűjtéséből. [...] úgy látszik, lelki szükséglet volt számára, hogy első színpadi művében szívbeli gyermekét, az eredeti magyar dalt mutassa, még pedig abban a díszes köntösben, amelyet az ő eredeti, csodaszép harmonizálási fantáziája szőtt a kis árva Hamupipőke teste köré." A nem túl sikeres színpadi életképpel együtt a feledés homályába veszhetett volna Kodály zenéje. Kínálkozott azonban alkalom, hogy legalább egyszer hangversenyen is elhangozzék. A Monarchia hadügyminisztériuma által kezdeményezett, hadiözvegyek és hadiárvák megsegítésére szervezett bécsi jótékonysági célú történelmi hangversenyen hangzott el Alte ungarische Volksweisen (Régi magyar népdalok) címen. (A darab zenei anyaga végleges formáját Magyar rondó címen Farkas Ferenc gondozásában, az 1970-es években megjelent zenekari, illetve az 1920-as években készült szerzői cselló-zongora változatban nyerte el.) Ugyanezen a koncerten (Bécs, 1918.1.12.) hangzott el először, majd a budapesti testvérrendezvényen (1918. II. 11.) az önfeláldozó hősiességről szóló Kádár István című históriás ének feldolgozása is. Előadói, akárcsak Kodály Emma két katonadal- feldolgozásának (Doberdói dal, Huszárnóta) Székelyhidy Ferenc és Bartók Béla voltak. A nevezetes levélben Kodály által „mellékesnek" mondott munkáról az 1918. május 7-én tartott második szerzői esfen bő terméssel adott számot: ekkor hangzott el a svájci élményből fakadt Duó, Op. 7. (1914), a Szonáta szóló gordonkára, Op. 8. (1915), a csodálatos dalsorozat a Berzsenyi-, Kölcsey- és Csokonai-megzenésítéseket tartalmazó Megkésett melódiák, Op. 6. (1912-1916). A hét dal közül három komponálása esett a háborús évekre: 1915 - Búsan csörög a lomb (Kölcsey), 1916 - Levéltöredék barátnémhoz (Berzsenyi) és 85
