Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 12. szám - Ittzés Mihály: Szellemi őrszolgálat a hátországban (Kodály Zoltán munkássága az I. világháború idején)
szerkesztésében megjelent első fontos tudományos igényű népdalgyűjteményben került közönség elé: Erdélyi Magyarság - Népdalok, 29. sz.) A háborús évek A bevezetésül említett eseményre, az Önkéntes Őrsereghez való csatlakozásra már a háborús tanév megkezdése után, november 25-én került sor, s Kodály december 10-én volt először szolgálatban. A Kodály Zoltán életét bemutató könyvekben megtalálhatjuk az őrszolgálatra vállalkozó zeneszerző képét a budavári alagúthoz kirendelt csapat tagjai között. Azonban sorozáson is meg kellett jelennie Kodálynak, akárcsak Bartóknak. Bartók - akit fizikai gyengesége miatt felmentettek - úgy vélekedett, hogy barátját is fel fogják menteni, amint Weiner Leót is, mert mindketten nélkülözhetetlenek a Zeneakadémiának. Ifjabb korában, Nagyszombatban, amikor annak rendelt ideje volt, Kodályt két ízben is alkalmatlannak minősítették, de a sportolásban, hegymászásban megerősödött fiatal férfi már katonai szolgálatra alkalmasnak bizonyult. Decemberben besorozták egy pozsonyi csapattesthez, de behívására végül nem került sor; maradt a hátországi önkéntes őrszolgálatban. így a háborús események ellenére Kodály számára békés tevékenységgel zárulhatott az év: a Gömör megyei Licén gyűjtött cigánydalokat. 1915 januárjában pedig sokadszorra visszatért a Nyitra megyei Zoborvidékre. A továbbiakra is az 1916. decemberi levél lehet vezérfonalunk. „Már 1915 tavaszán megbízott a Kisfaludy Társaság, h. egy kiadványnak zenei részét szerkesz- szem. (Ennek anyagából az őrszobára is hoztam magammal munkát.) Nem sokára ugyanez a társaság a »Folklore Fellows« magyar sectiójával egyetértésben kiküldött Nagyszalonta néprajzi anyagának zenei összegyűjtésére. [...] az anyag rendezése és sajtó alá készítése hosszú hónapok munkája." Amikor e levelet írta Rolla főmérnök csapatparancsnoknak, akkor készült második, hosszabb tartózkodást jelentő nagyszalontai útjára. A feldolgozómunka azonban nem hónapok, hanem évek múlva ért véget egy kompromisszumokkal létrejött kiadványnyal. E többrétű feladatnak irodalmi vonatkozása is volt, hiszen a nagyszalontai anyag kiadását (amelynek csak egy részét jelentették a népdalok) 1917-re, Arany János születésének centenáriumára tervezték a Kisfaludy Társaság köteteként. A népzenei elkötelezettségén túl Kodályt az Arany János költészete és személye iránti rokonszenve, az egyéniségük közötti hasonlóság is késztethette, hogy részt vegyen ebben a munkában. Még 1907-ben írta későbbi feleségének, Gruberné Emma asszonynak: „... Arany János (az én doppelgängerem [hasonmásom] és előrevetett árnyékom sokban, vagy én neki árnyéka...)." Nem véletlen hát, hogy 1952-ben zenei gondozója lett Arany János népdalgyűjteménye fakszimile kiadásának. A Szendrey Zsigmond irányításával dolgozó diákokkal a korábbi években összegyűjte- tett anyag csak szövegeket tartalmazott. A mellőzött dallamok felkutatásához és további anyag gyűjtéséhez volt szükség a zenefolklorista szakember közreműködésére. A munka - egyéni és közösségi tragédiákkal beárnyékolt - nehézségeiről Kodály beszámolt a Magyar Népköltési Gyűjtemény 1924-ben megjelent Nagyszalontai gyűjtés című kötetében: „Tervem volt az egyes gyűjtők segítségével megkeresni a szövegek forrásait, és lehetőleg minden szövegnek lejegyezni a dallamát. Csakhamar kiderült, hogy ez lehetetlen. A háborús népmozgalom az énekesek, sőt a gyűjtők egy részét is szétszórta a világ minden tájára. Ki elesett, ki fogoly, ki a harctéren. Az itthon lévők közt gyász, nyomott kedv, aki tudott, se szívesen dalolt." A „szellemi őrseregben" kapott-vállalt szolgálat valóban időszerű feladattal is bővült: „1915 őszén a Vallás és Közokt. Minisztérium másodmagammal [Bartókkal együtt] megbízott egy nagyszabású katonadalgyűjtemény szerkesztésével" - folytatódik a levél, s itt is jelzi, hogy 83
