Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 2. szám - Biernaczky Szilárd: Afrika Magyarországon: Beköszöntő szavak egy különszámhoz
tetésre ítélt madagaszkári klasszikus költő, Jacques Rabemananjara két poémája, a nagyhírű ghánai írónő, Ama Ata Aidoo egy novellája, a szinte a hivatásos irodalom pályáját bejáró híres-nevezetes népeposz, a Leo Frobenius gyűjtötte Gasszire lantja, valamint a nálunk még teljesen ismeretlen, de hazájában igen népszerű kongói novellista, Maliza Mwina Kintende egy novellája került a hasábokra. De néhány elemző írás is helyet talált a számban hazai szerzők tollából (a Nobel-díjas Coetzee-ról, vagy a biafrai háború irodalmáról, a marokkói Tahar Ben Jelloun, az elefántcsontparti Koffi Kwahulé, a már klasszikusnak számító antillai René Maran vagy éppen Chimamanda Ngozi Adichie magyarul megjelent regényeiről és drámáiról), amelyek az oly gazdag afrikai literatúra egy-egy érdemes pillanatát igyekeznek felvillantani a számunkra. Nem maradnak szellemi táplálék nélkül persze a művelődéstörténeti érdeklődésű olvasók sem: Bartók algériai népzenegyűjtéséről, a szubszaharai lélekfelfogásokról, az egyiptomi nők változó helyzetéről vagy a mai Ghánáról kaphatnak érdembeli ismereteket. A számot egy további népköltészeti szöveg teszi teljessé, amelynek esetében az olvasók minden korábbi fordítói, közlési gyakorlattól eltérően egyképpen hiteles és magyarázatokkal ellátott példaanyagot kapnak kézhez: értesülhetnek arról, hogy az elmúlt évtizedek során felerősödött afrikai folklórgyűjtési hullám az egész világ figyelmét megérdemlő homéroszi műfaj, a hősepika széles körű feltárását hozta magával. Vagyis a különszám csemegéjének számíthat, főleg a folklórkedvelők körében, a kameruni bulu eposz itt közreadott néhány hosszabb részlete, hiszen a főleg Közép-Afrikában feltárt archaikus (régies) eposz-típusból először jelenik meg magyar nyelven ízelítő. (A kevésbé varázsos-mágikus jellegű, inkább történeti-krónikás benyomást keltő nyugat-afrikai eposz-típusra a már magyarul elérhető Szungyata eposz nyújt példát, de ebbe a körbe sorolható a Gasszire lantja is.) Jól tudjuk, hogy nem igazán illik irodalmi folyóiratba az írásműveket (hát még a bevezetőt) követően terjedelmes bibliográfiát beilleszteni. Ezúttal azonban mégiscsak fel kell itt sorolnunk azoknak az említett dolgozatoknak a forrásadatait, amelyek lehetővé teszik a tájékozódást: mi is van, mi is áll rendelkezésre itt Hunniában a hatalmas afrikai kontinens megismeréséhez. 4
