Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 11. szám - Müller Rolf: Ellopott és száműzött pillanatok (A politikai rendőrség vidékképei)

egyszerűen egy nyugati rokon ajándékozási aktusának. A különbség „csupán" a következményekben van: tíz év börtön, vagy sem - véli Menner. Az általa közzétett korabeli szobabelsők a falakra ragasztott poszterekkel, a szekrényekben sorakozó játékokkal, ruhákkal, a konyhafelszerelések és az élelmiszerek, csakúgy, mint a külső figyelések során fotózott utcarészletek a keletnémet társadalom mentalitástörténeti lenyomataiként vizsgálhatók.3

A titkos szervezet látványos hagyatéka

A rövid külföldi kitekintés után kínálkozik a kérdés: milyen ismereteket szerezhetünk mi, magyarok a hazai államvédelem/állambiztonság vizuális hagyatékából a diktatúra mindennapjaira vonatkozóan? Szűkítve a spektrumot, most arra keresem a választ, hogy milyen képet kaphatunk ezekből - a „Nagy-Budapest" árnyékában létező - magyar vidékről? Mielőtt azonban több lépcsőben elvezetem az olvasót egyfajta konklúzióig, fontos megjegyeznem: függetlenül attól, hogy jómagam kaposvári gyökerekkel rendelkező „fővárosiként" a „vidéknek" „nem város", vagy legalábbis „nem megyeszékhely" tartalmat tulajdonítok, a fogalom alatt jelen írásban a „nem Budapest" értelemben használom. Teszem ezt azért, mert így volt ezzel maga a politikai rendőrség is. Másrészt nem haszontalan egy rövid állambiztonsági fényképleltár4, vagyis annak számbavétele, hogy a titkos szervezet az 1945 és 1990 közötti években milyen típusú fotográfiákat halmozott fel.

1. A személynyilvántartással kapcsolatos fényképfelvételek körébe tartoztak egyrészt a rabosítási fotóként ismert kétoldali felvételek. A második világháború alatt és előtt már rutinszerű, az őrizetbe vett gyanúsítottakat megörökítő fotózás gyakorlatát 1945 decemberétől a budapesti Politikai Bűnügyi Nyilvántartó Iroda fényképészei folytathatták tovább.5 Később az Államvédelmi Osztály fényképészmestereire várt az „őrzők", az apparátus arcképes igazolványképeinek elkészítése, a fényképes okmányokat ugyanis 1947 augusztusától hordták maguknál a szervezet tagjai6, és portréikat a hivatali előmenetelt és mindennemű ahhoz kapcsolódó iratot tartalmazó személyi aktáikba is elhelyezték. 1989 után e két vizuális forráscsoport „társadalmi hasznosulása" a leginkább tetten érhető. Kiállítások, dokumentumfilmek, publikációk sora fordul hozzájuk illusztrációs igényeinek kielégítése okán, s eközben az eredeti célokkal szöges ellentétben a rendszer „ellenségeinek" meggyötört arclenyomatai az Áldozatok, míg a velük szemben valaha

3 Simon Menner: Images from the secret STASI archives or: what does the Big Brother see, while he is watching you? http://simonmenner.com/pages/Stasi-Index.htm (Utolsó letöltés: 2014. szeptember 10.)

4 Az első ilyet Sümegi György készítette: Totók a Történeti Levéltárban. In: Trezor 3. Az átmenet évkönyve, 2003. Szerkesztette: Gyarmati György. Budapest, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár, 2004. 309-328.

5 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 1.1. 56/1945. A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának körözvénye, 1945. december 18. A rabosító fotókkal kapcsolatban lásd Bogdán Melinda: A rabosító fénykép. A rendőrségi fényképezés kialakulása. Budapesti Negyed, 2005/47M8. sz. 143-165.; Urbán Tamás: A személyazonosításhoz használt első „rabosító képek". Fotóművészet, 2013/3. sz. 77-79.

6 ÁBTL 1.2.178/1947. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya vezetőjének 178. sz. napiparancsa, 1947. augusztus 11.; ÁBTL 1.2. 180/1947. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya vezetőjének 180. sz. napiparancsa, 1947. augusztus 13.

94