Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Kötter Tamás: A Fényhozó
Későn éjjel volt már, amikor felébredtünk Izabellel. A tisztáson rajtunk kívül már csak néhányan hevertek kábultan. Visszamentünk a táborba, ahol egy hatalmas máglya égett, körülötte nők és férfiak táncoltak meztelenül. Ittunk egy kis vizet és ettünk egy kevés gyümölcsöt, amikor az a tanítvány lépett oda hozzánk, aki reggel fogadott bennünket. Azt mondta, hogy mossuk meg az arcunkat, mert a guru a sátrában vár bennünket, velünk szeretne meditálni. A sátorban csak egy gyertya égett, és amikor a tanítvány elhúzta a függönyt, a gyertya lángját a lanyha szellő, ami a hegy felől fújt, meglebbentette, egy pillanatra megvilágítva a guru arcát, aki a sátor egyik sarkában vízipipázott, és valamit ütemesen mormogott. Miután a tanítvány kiment, a guru felállt. Akkor láttam, hogy teljesen meztelen. Izabellel szinte egyszerre vettük le egyetlen ruhadarabunkat, a szoknyánkat. Még három estén át meditáltunk a guruval. A következő évben újra elmentünk Izabellel ebbe a táborba, de a guru akkor már egyikünket sem hívatta magához. Csak egy ötven év körüli, szemüveges, kicsit pókhasú tanítványával tudtam meditálni, aki civilben könyvelő volt. A rákövetkező évben nem tartottam Izabellel, egy másik tábort kerestem magamnak. A jógatábort követően részt vettem öngyógyító tanfolyamon, aztán egy csakratanfolyamon, ahol végiglépdeltünk a hét csakrán, bemértük azokat, majd megismertük a csakrákhoz tartozó gyógyító kristályokat, melyeket a tanfolyamot vezető férfi a meztelen testemre helyezett, miközben gyógyító masszázsban részesített. Beiratkoztam egy auratanfolyamra, ahol az aurák közötti energia-cserét tanulmányoztuk, előbb csak kézrátétellel, aztán öleléssel és csókolózással, végül a behatolásos technikával. Ez utóbbiról már a tanfolyam jelentkezési lapjának kitöltésekor sem voltak illúzióim. Részt vettem még angyal kommunikációs tréningen, és egy szakállas, tagbaszakadt férfi, aki Harley-Davidsonon közlekedett még a táborban is, a Bakonyban bevezetett a rúnák tanába. Egy másik, táltosnak öltözött férfi, egy átszeretkezett éjszaka után közölte velem, hogy „Magyarország szívcsakrája a Pilisben található", majd megkért, hogy csókolózzak egy másik nővel, amit meg is tettem. A Szabad Szerelem Iskolájába már tapasztalt táborlakóként érkeztem, és egyáltalán nem lepődtem meg, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy a kertészetben meztelenül szüreteljünk, és a fűhöz is lassan hozzászoktam. Negyvenéves voltam, amikor elmentem, hogy megismerjem a fény vallását. A melleim, hála a szilikonnak, még mindig nagyok, feszesek voltak és peckesen meredtek előre, és az állandó diétától meg a rendszeres tornától a testem is vékony maradt. Ennek ellenére tisztában voltam vele, hogy a testem hanyatlását én sem kerülhetem el. Egyre ritkábban hívtak magukhoz a guruk, táltosok, mesterek és sámánok, hogy kettesben meditáljunk, áldozzunk az isteneknek vagy érintsünk meg szent köveket. És egyre gyakrabban kellett beérnem pocakos ötvenes könyvelőkkel, elvált gimnáziumi tanárokkal, sikertelen írókkal meg ezekhez hasonló számkivetettekkel, akik ugyanúgy rettegtek a magánytól, ahogy én is, és mégsem voltak képesek többé tartós társas kapcsolatot létesíteni, ahogy én sem. * * * 19
