Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 11. szám - Petőcz András: Utazás; A harmadik nap; Az idő (versek)
Petőcz András Utazás Azt mondod, elutazol, végleg, itt hagysz mindent, mondod, mert eleged van, mindenből, eddig még belső emigráció, de most már ennek is vége, nincs hova, befelé, menekülni, mert nincsenek kiutak, befelé sincsenek már kiutak, csak valami csend van, valami moccanatlan sűrű és nyomasztó csend, na, most akkor utazom, mondod, megemeled a kalapod, kicsit színpadias a mozdulat, kilépsz a bejárati ajtón, azt gondolom, ez nem kijárati ajtó, tessék visszajönni szépen, kilépsz az ajtón, valami szélvihar ragad el, valami szélzuhatag áramlik be a lakásba, szörnyű idő, suttogom, magam elé, persze, ezt már nem hallod, valami mélységben lebegsz, nézem, a légörvény magába szív, majd tovarepít, kicsit furcsa a kalapod a szélben, mondom, ahogy nézek utánad, nézem, hogy minden változik, alakul körülötted, sokáig bámulom a lassanként üressé lett levegőeget, nincs kijárat, ahol elmenekülhetsz, és bejárat sincsen, hogy visszatérj, mondom, magamban persze, aztán csak teszek-veszek a konyhában, egyedül, elmosom az edényeket, utánad is maradt jócskán, perfekt agglegényt játszom, bezárva a négy fal közé, vagy mondjuk így, bezárva falaim közé, hálószoba, nappali, másik hálószoba, fürdőszoba, konyha, felmérem távlataimat, este villanyt gyújtok, még mindig szeretem a fényt, nem tudok a teljesen sötét falaim között békésen elaludni, nem, nem, nem — A harmadik nap A harmadik napon érted meg, hogy..., mondod, és nem folytatod, mert minek is folytatnád, mindenki megüresedett tekintettel nézi maga körül a megüresedett világot, a szétesett mindennapokat, olyan 3
