Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 10. szám - Tóth Károly: Egy élet Nagybánya bűvöletében (Thorma János levelezéséről)

A kötetben természetesen helyet kapott az az 1907 júniusában ugyancsak Réti Istvánnak írott, többször idézett levél is, amelyben Thorma már-már habitusát is meghazudtolva lelkesedett a nem sokkal korábban a Nemzeti Szalonban látott francia „neoimpresszionista"„Gauguin-Cézanne" kiállításért. „Végtelen naivitást, igazi művészi érzést foglalnak egybe ezek a művek, menten minden manírtól és iskolai felfogástól. Talán kicsit emlékeztetnek a pompeji és egyiptomi festményekre, mégis akkora eredetiség, erő van bennük, hogy bátran állíthatjuk a legjobb primitívek művei mellé is művészi kvalitás tekintetében. (...) Gyönyörködtet anélkül, hogy keresnéd a tudást és az igazságot."10 Különleges, de igaz, hogy Thorma, akit Réti mellett mindig is a konzervatívabb felfogású nagybányaiak között tartottak számon, akkor ilyen lelkesen tudott megnyilatkozni a francia festő művei láttán. Mint Ferenczy Károly egy leveléből tudjuk, még azt is felvetette, hogy a Párizsban élő Czóbel Bélát is haza kellene hívni a nagybányai festőiskola tanárának, hogy az akkor fauve-os festő hírében álló magyar ezeket az „új tanokat" szervezett keretek között is elhozza a máramarosi vidékre. Az ötlet és terv nem valósult meg, a festőiskola alapítói közül inkább Iványi Grünwald Béla lépett tovább, festészetében felhasználva az új elveket. Végül ő volt az, aki a bányavárosból kiszakadva az újonnan létrehozott kecskeméti kolónia vezetésére vállalkozott. Úgy hiszem, hogy egy ilyen forráskiadásnak és feltárásnak, mint amilyen a Thorma-kötet is, azért van értelme, mert mélységében teszi láthatóvá azokat a távolabbi szemlélő elől elrejtett utakat és lehetőségeket, amelyek egykoron választási lehetőségként történetünk szereplői előtt feltárul­tak. Ezek a közreadott szövegek is mutatják, hogy Thorma milyen sok esetben dönthetett volna másként, milyen művészeti irányzatok környékezték meg, mikor hagyhatta volna el a várost, vagy zárkózhatott volna el az iskola további vezetésétől. Ezek ismerete erőteljesen árnyalja egységes és következetesen végigvitt életművét és életútját, miközben látjuk azt is, hogy ténylegesen milyen lehetőségei voltak. A kötet végén érkezünk el a már említett névmutatóhoz. Ha megnézzük és áttekintjük, jól láthatjuk, hogy a levelezésben ki rendelkezik a legtöbb oldalszámmal, azaz említéssel. Anélkül, hogy komoly elszámolást végeznénk, látható, hogy a fennmaradt és feldolgozott korrespondancia alapján messze Réti István és Ferenczy Károly szerepel a legtöbb említéssel. A harmadik helyre a hozzá idősebb élet­korában csatlakozó felesége, Kiss Margit kerülhetne. Majd következhetnek utánuk a sorban - most nem említési számban, hanem névsorrendben - Börtsök Samu, Csók István, Hollósy Simon, Iványi Grünwald Béla, Krizsán János, Makray Mihály, Mikola András, Petrovics Elek és Ziffer Sándor. A modem hálózatkutatás eredményeinek felhasználásával már könnyedén lehetne kapcsolati hálókat felrajzolni mindazokról, akiket Thorma áttételesen is említ írásaiban. Ha ugyanezt a listát felvázol­juk Ferenczy Károly levelezése kapcsán, akkor ott a következő neveket találjuk a legtöbb említéssel: Andreevits Melanie, Csók István, Ernst Lajos, Iványi Grünwald Béla, Hollósy Simon, Horthy Béla, Jánossy Béla, K. Lippich Elek, Lyka Károly, Majovszky Pál, Petrovics Elek, Szinyei Merse Pál, termé­szetesen Réti és Thorma mellett. Rögtön hozzátehetjük, hogy itt a dobogó legfelső öt fokát öt családtag a testvér, Ferenc, a feleség, Fialka Olga és a három művészgyermek, Valér, Noémi és Béni foglalja el. A különbség világos és szembetűnő, a fővárosban élő, és csak nyáron Nagybányára látogató Ferenczy és a ténylegesen Nagybányán élő és lakó Thorma között. Eltérést okoz Ferenczy fővárosi főiskolai tanársága, a Nemzeti Szalonban vállalt szerepe, és persze három gyermeke, családja. A levelezés esetleges nagyobb arányú pusztulása, elkallódása mellett meghatározó adottságként kell figyelembe vennünk Ferenczy esetében a rövidebb életutat is. Thormának két évtizeddel hosszabb élet adatott. Ferenczy 1917-es halála miatt ő már lényegében a Börtsök-Krizsán-Ziffer generációval nem volt levele­zési, „csak" tanár-tarütványi kapcsolatban. Feltűnő még Ferenczy Károly listáján a több műgyűjtőnek, a minisztériumi osztályvezetőnek, K. Lippich Eleknek és a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Petrovics Eleknek a neve is. Ha ezt interpretálni akarjuk, akkor persze rögtön Ferenczy azon szerepére kell gondolnunk, amely mintegy közvetítői szerep volt a főváros és Nagybánya között. Talán az a megállapítás is megkockáztatható, hogy Réti 1912-es Budapestre kerüléséig nagyrészt monopolizálta is azt. Azt viszont szinte biztosan kijelenthetjük, hogy Réti és Thorma számára Ferenczy jelentette az elsődleges fővárosi kapcsolatot. Ha nem a legtöbb említéssel rendelkező neveket nézzük, akkor is egy különös eltérésre bukkan­hatunk, amely a saját környezetből való tágabb kitekintésre vonatkozik. Ferenczy Károly sokkal 10 Thorma János levele Réti Istvánnak, Nagybánya, 1907. június 14. MNG Adattár 7592/1955. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom