Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 10. szám - Oláh-Gál Róbert: Mentovichék: Mindenáron Erdélybe!
Kérem tehát a' Mentovich nevébe, és a' mienkbe édes jó Bolyai bácsi, beszéljen Dósával, s kérje addig is, míg vagy Uram vagy Mentovich írának, hogy legyen Mentovich mellett s hozza fel minden helyes okot mellette. Nem képzeli édes Bolyai bácsi, mint ki vagyok fáradva, mennyire elcsüggedve az Anikóm betegeskedése mián, 's már még a' Luikám szemfájása, s az én betegségem mián, csak abba remélünk, hogy Erdélybe mehetünk. Instálom Dr. Antallal is beszélnie 's részünkre megnyerni, valamint a' Vásárhelyi professzorok, Hegedűs János, Mentovich tanuló társa volt, 's barátja, Uram, Ferenc, Anikó vélem együtt tiszteljük, én pedig bocsánatot kérek sok alkalmatlankodásomért, s maradok Édes Bolyai bácsi tisztelő húga: Vajda Dánielné 3. levél Nagykőrös, 1856. április 18. Édes Bolyai bácsi! Újra alkalmatlankodom levelemmel, de tudván azt, hogy Uramnak mily igaz szívű atyai jó barátya, egész bizalommal teszem, annál is inkább, mivel azon dologba mit írni fogok Bolyai bácsi járhat el a' legjobban; - ugyanis Mentovich ennek a' hónak 15-én indított MVásárhelyre egy levelet Hegedűs Jánosnak, melybe egy Dósának szóló levél volt zárva, hasónlag még egy más levelet indított gróf Toldalagi Ferenc fő Curátor Urnák, ugyan MVásárhelyre, mindegyik levelet csak levéljeggyel, egyiket se Recepissével? ez Ferencbe aggodalmat szült s éppen most mondá nekem, én azért tüstént be ültem Bolyai bácsinak írandó, hogy megkérjem azon barátságra, fáradjon el Hegedűs Jánoshoz (ki Mentovich tanuló társa és jó barátja) és kérdezze meg tőle kapta-é a' Mentovich levelét, s akár igen, akár nem - igen - igen instáljuk édes jó Bolyai bácsi tudósítson bennünket róla minnyárt, mert nagyon nyugtalanok vagyunk miatta, - mert igen gyakran veszett el levelünk. Mentovich írt mindazoknak kiknek gondolta, hogy írni kell. Uram is írt többeknek. Bár Dósát lehetne megnyerni, ő azt hiszem most is nagy béfolyással van a' prof. Candidatiora MVásárhelyt, ha Mentovichot láthatná, megösmerkednének vele, semmi kétségem sincs, hogy nagyon megszeretné; áltáljában azt hiszem, hogy ha oly szerencsés lesz Mentovich a' MVásárhelyi professzorságot elnyerni; ott őtet szeretni 's becsülni fogják, valamint itt. Szegény Anikóm, most újból rosszabbul van, különös változásai vannak, mit úgy látszik az idevaló orvosok nem értik, - orvossággal él, - napról-napra fogy, iszonyatosan fél a' haláltól, azért mihelyt rosszabbul van, mindég sír úgy meg ijed, hogy ő már itt soha jobban nem lesz, s ennek következtibe még rosszabbul lesz, a' múlt éjjel sem aludt, szorult összve a' mejje a' testének különböző részibe bolha csípéshez hasonló szúrásokat érez, testébe naponta több helyében fájdalmat érez, étvágya nincs. Képzelheti, édes Bolyai bácsi mit állok én ki, magam is gyenge beteges léve, sokszor alig állok a' lábamon, még is vidám arcot kell mutatnom, s Anikómat bíztatni - már most az a' remény vigasztalja csak, hogy élete, gyermekei, 's Férje számára az által lesz biztosítva, ha Erdélybe bémehet, ha ebbe a’ reményibe csalódik (Isten őrizz!) nem tudom, mi történik, csak ha szóba is jő, már ki kél a' képiből - oh, édes Bolyai bácsi kövessünk el mindent arra, hogy bé mehessünk, hiszem, hogy ha Dósa, Ferenc mellett lesz, bé is megyünk, kösse lelkére édes Bolyai bácsi, hiszem az oskola ügye is csak nyer egy ily tudományos míveltségű, szorgalmas caraderes emberrel. Uramnak is mily jó lenne MVásárhelyt, mint odavalósi születés, ki életének szebb részét ifjúságát ott töltötte, én is ott kezdtem az életet, sok jó embereink vannak ott - testvérem s mások, Ferencnek is barátai, s a' jó Dr. Antal ki igaz barátunk volt mindég, s kibe most is a' legnagyobb bizodalmunkat helyezzük -, Beszéljen Kemény Györggyel is édes Bolyai bácsi, 's írjon egypár bíztató szót. Báró Bánffi János Úr is Curátor, de nem vagyok bizonyos, kérje meg Kemény Györgyét írjon neki, s kérje pártfogását. 105
