Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 1. szám - Füzi László: A miskei Anteusz: Gondolatok Tóth Menyhértről

ve hívta fel a figyelmemet, használható Tóth Menyhért képeivel kapcsolatosan is. Aki a képeit nézi, az csodás falunak láthatja a valamikori Miskét, s az is volt, csak nem a valóságban, hanem Tóth Menyhért világlátásában és szemléletében. S noha még a közvetett kapcsolódásokra való utalásoktól is eltekintek, azt azért megjegyzem, hogy a mágikus realista művek által megteremtett helyzetekben éppen az a legcsodálatosabb, akárcsak Tóth Menyhért pályazáró képeiben, hogy tételezni tudták a folyton kavargó erők egyensúlyát, a világ újbóli egységét teremtették meg éppenséggel az élő, a valaha élt ember és a világot mozgató erők között.

Ismét volt minek szétesnie, mondhatnám a jelzett erőtér megteremtése után pár évtizeddel, ha úgy teszik, cinikusan. De nem vagyok cinikus, s ennyit sem akarok mondani, csupán annyit, hogy az elmondottak Tóth Menyhért művészetének karakterére vonatkoztak, a festő egyéni titkait talán csak ahhoz hasonló mély és következetes elemzéssel lehetne bemutatni, ahogy az irodalomtörténészek, pszichológusok, motívumértelmezők József Attila költészetének motívumait elemezték.

98