Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Engem a folyamatos stressz éltet: A 75 éves Mikulás Ferenccel Kriskó János beszélgetett
többször felkereste Dunapatajt, hogy meglátogassa tehetséges tanítványát. Tény, hogy sokat tudtunk a népdalról, a kodályi zenepedagógiai elvekről, aminek aztán utóbb csodájára járt a világ. Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy valóban hatékony és működőképes. A másik emlékezetes élményem a sport, az atlétika. Nem voltam születetten ügyes gyerek. 7-8. osztályos lehettem, amikor egyszer tornaórán ezer métert kellett futnunk. Ezt sokak meglepetésére - az én meglepetésemre is - megnyertem. A testnevelő tanár felfedezte bennem a képességet, és rendszeres edzésbe fogott. Az atletizálás nagyon jót tett nekem a későbbiekben, a középiskolában is, ahol már versenyszerűen sportoltam, mint középtávfutó. Részt vettem országos középiskolai atlétikai bajnokságon is, kunszentmik- lósi gimnazistaként. Másodikak lettünk. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkorra már kicsaptak a kunszentmiklósi gimnáziumból, de a tanárom felkért, hogy induljak a volt csapatom színeiben. így aztán valójában titokban futottam, de így is eredményes voltam azon a versenyen. Az edzőm gesztusa erős nyomot hagyott bennem, máig élénken emlékszem rá, és hálás vagyok neki, hogy lehetőséget adott nekem.- Miért Kunszentmiklósra jelentkeztél gimnáziumba, hiszen Kalocsa jóval közelebb lett volna?- Azért Kunszentmiklóst választotta a család, mert református múltú iskola volt, én magam is református voltam, és az egyik nagybátyám is abban a gimnáziumban érettségizett. Édesanyám joggal gondolhatta úgy, hogy erről az iskoláról legalább vannak családi referenciáink. Kollégista lettem. Nehéz elmondani, hogy mi volt jó a húszfős hálótermekben, de jó volt. A középiskola alaposan felforgatta az életemet. Nemcsak azért, mert egy idő után eltávolítottak, kizártak a kunszentmiklósi gimnáziumból, de azért is, mert tanítottak ott olyan tanárok, akik már 1945 előtt is ott dolgoztak, és igazi pedagógusok, nagy tudású, hivatásuknak élő emberek voltak. Közülük sokan agglegények, akiknek a családjuk nem kötötte le az idejüket, teljes tevékenységüket a tudományterületük művelésének és a mi pallérozásunknak szentelték. Kiváló könyvtára volt a gimnáziumnak még a református időkből, amelyet a tanári kar bölcsességének köszönhetően mi, diákok is korlátozás nélkül használhattunk. Számos fontos, régi könyvet olvashattam el ott, a Hóman-Szekfű-féle történelemkönyvtől kezdődően sok más, indexen lévő munkát is, amiből egyrészt felkészülhettem az óráimra, különféle kiselőadásokra, másrészt megismerhettem a hivatalostól eltérő nézőpontokat, s ezzel tágíthattam a látókörömet. A kollégiumban olyan erős katonai fegyelem uralkodott, hogy nekem később a honvédség már nem okozott semmiféle kellemetlen meglepetést. Kötött rendje volt minden napnak. Ébresztő, reggeli torna, szilencium, reggeli után sorakozó, közös átvonulás a kollégiumból az iskola épületébe. Olyan nevelőtanárok voltak a kollégiumban is, akiktől nemcsak rendet lehetett tanulni, de műveltséget és tartást is.-Miért távolítottak el a gimnáziumból?- Amikor 1956-ban kitört a forradalom, a helyi forradalmi bizottság képviselői bejöttek a kollégiumba. Olyan diákot kerestek, aki el tudja szavalni fejből a Nemzeti dalt. A nevelőtanárom engem ajánlott. Amikor aztán a szerepvállalásom miatt eltávolítottak a gimnáziumból, még hosszú ideig lelkifurdalása volt miattam, hogy valójában az ő jó szándékú ajánlásának köszönhetően tört ketté ilyen fiatalon a karrierem. Amíg gimnazista lehettem, a sport változatlanul kitüntetett helyet foglalt el az életemben. A sporthoz kapcsolódik, de valójában több annál, amit itt most megemlítek: a bugaci pusztával kapcsolatban szokták emlegetni, hogy ott van a sztyeppeövezet határa. Én úgy gondolom, hogy az eurázsiai sztyepperendszer valójában a Dunáig húzódik, még Dunapataj is része Szentkirálypusztával, Őrjeggel és a többi, a települést övező sztyeppés legelővel, így a Páskommal. A Páskom legelőt jelent. Nagyon sokszor átvágtunk rajta a 82
