Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - "… szeretet meg egy látcső": Gerold Lászlóval beszélget Ménesi Gábor
dalmi rovatai, mellékletei, köztük a Magyar Szó alig néhány hónappal előbb indított Kilátó című melléklete, valamint az Újvidéki Rádió gazdag választékot kínáló műsorai, kivált a hetente sugárzott Szemle, alakítottak ki. Mindezek hatására, illetve ellenében formálódott az a szemlélet, amely a „sympósoknak" a szellemi bezárkózás, a tópartiság, a templomtorony-perspektíva elleni egyértelmű és igen határozott elutasításában mutatkozott meg, ami azonban nem a semmiből nőtt ki, nem volt előzménytelen, de amit a Symposion, majd ennek folyóiratváltozata, az Új Symposion képviselt legmarkánsabban. A Symposion hirdette modernség hajszálgyökerei a Híd 1950. áprilisi számáig vezetnek vissza, melyben az akkor fiatal írók (Bori Imre, Fehér Ferenc, Németh István, Major Nándor, Tornán László stb.) megpróbáltak rést ütni a politika hátszelét élvező szocreálon, amit az irodalmi önelvűség jogát a politikától visszaperelő író-szerkesztők, Majtényi Mihály és Herceg János tovább tágítottak, s amit 1957-től a Major szerkesztette Híd a modernség jegyében folytatott. Az irodalomban, de általában a művészetekben megnyilvánuló provincializmus elleni szemlélet hozott tehát össze bennünket. Ez a vérünkben van, bármennyire is szétváltak útjaink, továbbra is olyan evidencia, amiről lemondani nem tudunk. Az említett körülmények szerencsés találkozása kovácsolta nemzedékké a symposionistákat, s ez lehet, az idők során már legendává vált, szépült mozgalom példaértékű hatása, intenzitása, tartósságának titka. Azóta is barátok vagyunk, jóllehet voltak évtizedek, amikor távol kerültünk egymástól, aminek munkahelyi s egyéb privát okai voltak, de ahogy idősödünk, újra felfedezzük egymást, barátságunk felerősödik. Külön fontos fejezete lehetne ennek a visszatekintésnek a(z Új) Symposion vajdasági és magyarországi fogadtatása, amiről itt csak azt említeném meg, hogy itthon, míg el nem fogadtak bennünket, nagy felháborodást keltettünk, számos cikk, sőt vicc született, Magyarországon pedig a lap számait a könyvtári állományokban zárlat alá helyezték (bennünket évekig kitiltottak!), miközben jelentős magyar írók és kritikusok (Mészöly Miklós, Konrád György, Esterházy Péter, Koltai Tamás, Nánay István) a mai napig vallják, hogy fontos irodalmi, filozófiai, színházi információkat épp az Új Symposionból szereztek.-A diploma megszerzése és az egyéves katonai szolgálat után újságíró lett, és a Magyar Szóhoz került, a vajdasági magyarság egyetlen napilapjához. Milyen légkör fogadta a szerkesztőségben? Hogyan teltek az ottani tanulóévek?- A művelődési rovat munkatársaként az irodalom és a színház eseményeinek követésével bíztak meg. Ahogy szerencsém volt, amikor érettségizésem évében az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán megnyílt a Magyar Tanszék, illetve amikor a Symposion indulásakor rátaláltam azokra, akikkel egy hullámhosszon gondolkodtunk az irodalomról, ugyanúgy szerencsém volt, amikor a Symposion megjelenését támogató Ifjúság főszerkesztője, Varga László felvett a Magyar Szóba, amely, ahogy mondták, akkor a legjobb magyar nyelvű napilap volt széles e világon. Valóban jó, az idősebbek és a friss egyetemi diplomások közössége volt a szerkesztőség. A művelődési rovatot Vukovics Géza, minden idők legprofibb vajdasági magyar újságírója szerkesztette, aki észrevétlenül ismertetett meg bennünket a szakma titkaival, de ugyancsak a rovatnál dolgozott az író Burány Nándor, a filmes Ládi István, a képzőművészeti levelező iskolát vezető festő Ács József, a költő Szűcs Imre. Jobb közösséget álmodni se lehet. Ez volt a Magyar Szó aranykora, amikor a hétvégi szám százezer példányban jelent meg. (Ma egy-két hét összpéldányszáma kisebb!) Külön rovatot kaptam, Halló, Népszínház címmel, ahová interjúkat készítettem írókkal (Sinkó Ervin, Bori Imre, Szeli István, Gál László, Fehér Ferenc, Németh István, Tolnai Ottó, Brasnyó István, Utasi Mária stb.) új könyveik kapcsán, a Forum Kiadóba látogató szerb (Milos Crnjanski) és magyar íróval (Vas István), nálunk vendégszereplő pesti színészekkel (Latabár Kálmán, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, 67
