Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 9. szám - Kántor Lajos: Fehér kakas, vörösbor
A meghirdetett téma (Recepta religio - 1568 - Erdélyi türelem) körüljárása szakmaitörténelmi érdekességekkel, józanító tanulságokkal járt; erre következett a 21. századi tordai világgal való ismerkedés. Távolról közelítve, a világszínvonalú turistalátványossággá varázsolt sóbánya az érdekes ma Tordán; én már jártam a modern köztérré tett bányában, de talán ettől függetlenül is egy másfajta megújítási - mondjuk szerényebben: megmaradási - kísérlet ragad meg jobban: az ötezres szám alatti tordai magyarság összefogása, vitákon keresztül érvényesülő szerveződése lélekmentésben, a környék fiataljainak megőrzésében. Az őszi maraton fölemelő pillanatai közül nem maradhat ki a szegedi állomás. Jó ráhangolódás az Ilia-köszöntésre a Donáti 59.-ből szervezett, az Ilia-tanítvány- barát Zalán Tiborral és velem megpakolt autóban folyó beszélgetés, Gyarmati Gyuri volánvezérsége alatt; és persze a Szeged határában elfogyasztott halászlé. A Bölcsészkar tanácstermében már csak a nyolcvanéves Ilia Miskára koncentrálunk, próbáljuk szavakba foglalni, különböző irányokból érkezett köszöntők, hogy mit jelent egy igazi, önzetlen „nemzetegyesítő" élet - életmű. A tanár, a szerkesztő, a nagy levelező, az újkori Kazinczy életműve. A harmadik hazautazás, a Kolozsvár Társaság Októberi Napjai előtt lesz még egy hivatalos és egy magán budapesti program. Az Örkény Könyvesboltban (és mellette-utána a Nyitott Műhelyben) folytatódik az Ilia-köszöntés, ezúttal a távolból, de a Kedves Miska! felmutatása mellett ezúttal más kolozsvári könyvek kerülnek a beszélgetés középpontjába: Domokos Géza kockázatai az elsődleges téma, meg egy fontos irodalomtörténeti-politikatörténeti előzmény, Szabédi László sorsának, fontos örökségének a körüljárása. Eredeti a felállás: Kapeje (Kőrössi P. Jóska) a házigazda, hárman mondjuk a magunkét, Csapody Miklóssal és György Péterrel. Ha felsorolnám a minket hallgatókat, mind a negyvenet, még érdekesebbnek mutatkozna a társaság (író, filozófus, történész, fizikus, tanár, újságíró) világszem- léletileg is. A Borzonttól Budapestig megtett kilométerek tulajdonképpeni záróakkordja: kényszerű rádöbbenés az idő hihetetlen múlására. Mert azt még elviseli az ember, netán büszke is rá, hogy egy nagy ívűnek elképzelt irodalmi tanácskozáson, szerzőtársával, Láng Gusztival egy műsorban, rangidősnek számít, és ennek megfelelő helyezést kap a program-összeállításokban (a kis faház köbméteri mutatóit nem számítva). De az, hogy nagyobbik fiam, Laci az ötvenéves születésnapját ünnepelje, illetve hogy az István sportkarrierjét folytató, az amerikai futballban (Budapesten) kitűnő legnagyobb unoka, a húszéves Bálint nagy sikerű mérkőzésük után tévéinterjút adjon egy sportadón - az még egy amatőr teniszezőnek (a hajdaninak) is sok. 50
