Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 9. szám - Kántor Lajos: Fehér kakas, vörösbor

Gondűző és Drakula

A hivatalos elszámoláshoz szükséges, fegyelmezetten időrendi szállodasorozat ez volna: Súgás (azaz a legendás szentgyörgyi vendéglő udvarán megnyitott, ilyenolyan képzőművészeti alkotásokkal díszített kellemes szálláshely), a Tudás Háza (a szegedi dóm mögött álló exkluzív-elegáns akadémikus befogadó hely), borzonti faház (Gyergyóalfalu határában); és csak utánuk az udvarhelyi Gondűző, majd sok száz (ezer?) kilométerre tőle, nyugatra, a korábbi hévízi polgármester és gyermekei által felépített, már működő Piroska Panzió; aztán a feledhetetlen tordai Drakula, a Kolozsvár közeli kisváros, történelmi nevezetességű régi magyar település, évtizedekkel ezelőtt még ipari központ főterétől pár lépésnyire. (A pihenés és szédülettől szabadulás nap- jaiban-óráiban a Mikes Kelemen 15. meg a budai Donáti 59., éjszaka és nappal.)

Valójában „gondűzőnek" bizonyult a szűkös, emeletes ágyakkal berendezett, de fürdőszobával (és folyóvízzel) ellátott borzonti faházunk is, amelyet két alvásnyi időre Láng Gusztival osztottunk meg. Maga a hatalmas kinti tér, a gyergyói hegyek közé álmodott turisztikai komplexum, egyszerre kelet- és nyugat-európai látvány, a potenciális (vagy itt-ott már létező?) székely gazdagságot jeleníti meg. Nyáron lehet igazán kihasználható, bár az előkelőbb vendégeket és családokat befogadó, tágas földszinti, nappali térben Molnár Guszti szilvapálinkáját Szilágyi Pistáékkal együtt kortyolgatva feledtük a borzonti hideget. A hamisítatlan Gondűző városi környezetben épült, nem messze a ma Tamási Áron nevét viselő líceumtól. Egyelőre nem olyan híres, mint az udvarhelyi iskolák (köztük a Benedek Elek Tanítóképző), jóllehet kényelmével, tisztaságával, konyhájával a helyi idegenforgalom központja lehet. Mint ahogy természetesen idegenforgalmi meggondolások vezették Vérteséket Hévízen, a kellemes Piroskával, ahol a családfő, a Csokonai Társaságot hosszú időn át támogató Árpád borával koccinthattunk, itt elszállásolt csokonaizók, élen a 60. évét ünneplő költővel, Zalán Tiborral.

Külön téma Drakula. Hát ide apait-anyait, „ősszüleit" beleadtak a román építkezők. A szálloda előterében kicsiben látható „Drakula vára", kőből kifaragva; valljuk be, egy kevéssé elmarad híres eredetijétől, a Dracula-múzeumként működtetett, 14. században épült, egykor Brassó tulajdonát képezett, romantikusra átépített törcsvári várkastélytól. (Román neve: Bran.) A tordai építtetők fantáziáját nehéz követni; van itt minden, ami régiségnek vélhető, óriási medvebőrtől (naná, hogy fejestül) kisebb vadállatok bőréig, népi eszközöktől, szerszámoktól indiánromantikát idéző képi megjelenítésig, ami csak elképzelhető. Csak éppen a földszinti konyha és az emeleti nagy ebédlő közti csigalépcsőn a vendégek az egyébként szorgos pincérekkel ütköznek folyamatosan. A román konyhát híressé tevő savanyú leves, a parasztcsorba viszont a Drakulában kétségbevonhatatlanul fenomenális.

A szellem napvilága

Felezőidő. Erdélyi magyar művészet 1965-1975. Az EMUK hatodik kiállítására voltam hivatalos meg a másnapi kuratóriumi ülésre, Sepsiszentgyörgyön. A helyszín tette különlegesen érdekessé a legfelső és az alsó szinten megnyílt, gazdag tárlatot: a volt postaépületben, itt legfelül volt a Szekuritáté szentgyörgyi

45