Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Füzi László: Az idő keresése
21. A többi lappal összehasonlítva a Forrás jellemzője a szociográfia volt. A szociográfiai látásmód áthatotta a Forrás egészét, Zám Tibor, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc szinte számról számra új írásokkal jelentkezett. Mellettük az évek során felvonult jóformán az egész magyar szociográfusi gárda, az országon belülről és a határokon túlról is. így közölt a folyóiratban szociográfiát, korántsem a teljes névsort említve, Fábián Gyula, Lázár István, Mocsár Gábor, Czakó Gábor, Lengyel Zoltán, Leskó László, Fábián Gyula, Székelyhídi Ágoston, Sulyok Katalin, Bakonyi Péter, Kerékgyártó T. István, Gergely Mihály, Varga Dávid, Kamarás István, Tódor János, Kovács János, Bálint B. András, Tomka Miklós, Csapody Tamás, Fekete Gyula, Hegyi Imre és Kovalik Márta, Kertész Péter, Ármós Erzsébet, Márkus István, Varga Domokos, Géczi János, Adamik Mária, Balázs Géza, Veres Pál, Miskolczi Miklós, Heleszta Sándor, Szenti Tibor, Hegedűs András, Bánlaky Pál, Varga Csaba, Beke György, Csató Károly, Hegyes Zoltán, Kautzky Norbert, Orszigethy Erzsébet, A. Gergely András, Jócsik Lajos, Enyedi György, Lovas Dániel, Csatári Bálint, Tüskés Tibor, Szikra János, Cseke Péter, Pethő László, Dobozi Eszter, Kutasi Ferenc, Koloh Elek, Horváth Dezső, és még természetesen számosán. Kézikönyvből, az általa írt kézikönyvből másolta ki ezt a névsort, ami önmagában állva is elegendő a lap akkori szociográfiai jellegének bizonyítására. 22. A szociográfiákban érintett témakörök áttekinthetetlenek, így találhatunk köztük a mindennapi élet (és halál) kérdéseivel foglalkozó írásokat, a népesedéssel kapcsolatos szociográfiákat, emlékezetes, hogy a romló demográfiai helyzetről az irodalom tudósított elsőként, aztán a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkozó szociográfiákat, a szexualitással foglalkozó írásokat, e téren mindenképpen megemlítendő Vajda Máriának a balmazújvárosi népi szexualitást bemutató „történelmi-néprajzi" tanulmánya-szociográfiája, a néprajz egyébként is szoros szálakkal kapcsolódott a szociográfiai irodalomhoz, s ez természetesen a Forrásban is megmutatkozott. A vidékiként számon tartott folyóiratok, talán megengedhető ez az általánosítás, ekkoriban nagyobb kohéziós erővel bírtak, több, úgymond, „rázós" anyagot közöltek, mint a központiként nyilvántartott lapok, s tudni kell azt is, hogy az irodalmi élet kulcsfontosságú szereplői, így Illyés Gyula, Németh László, Weöres Sándor, más vonatkozásban Mészöly Miklós is, kézirataikkal támogatták ezeket a vidékiként számon tartott lapokat, valamennyiüknél programként jelent meg ez a törekvés. Annak idején, lassan harminc éve a szerkesztőségbe érkező, főképpen külföldi, tehát nem a magyar irodalmi hagyományokon felnőtt vendégeknek próbálta elmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi is a szociográfia. Mindig írói társadalomrajzként említette, ami azt is jelentette, hogy a valódi szociográfiát írói munkaként értelmezte. A mából 74
