Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Nyerges Gábor Ádám: Honnan jönnek még költők?
lőségjelet is tehetünk a megszólított „gyönyörű" és a természetben a maga nyers vitalitálásában tündöklő élet közé). 7. Heroikus küzdelem a beszéd fenntarthatóságáért A lírai én versbéli helyzete és attitűdje valóban komplex: keveredik benne nosztalgikus-elégikus emlékezet, átélt gyermeki naivitás, öngúny és jelen idejű - mi több, örök idejű, örök értékű - tudás és tapasztalat, borzongás és ámulat, szeretet és csodálat az addig megéltek iránt, az elmúlás lélektanának mély megértése és ugyanannak dacos, irracionális elutasítása - többek között. Elsőre persze talán furcsának, túlzónak tűnhet egy látszólag idillikus gyer- meknosztalgia-vers esetleges, vélt vagy valós halál- és elmúlástudatának, trau- matikus vonásainak ilyetén kiemelt hangsúlyozása. E hangsúlyozás és nézőpont létjogosultságában azonban megerősítheti az értelmezőt Lator László (a szerzővel közösen véghez vitt, korábban már hivatkozott) verselemzése is, amelyben Orbán Ottó a költemény keletkezési körülményeit rekonstruálni igyekezve visz- szaemlékszik (feltehetően) 1943-as, kényszerű hercegfalvi nyaralására, ahol az akkor hétéves gyermek egyszerre és szétválaszthatatlanul szembesült a vidéki táj sajátos édenével, idilli, természet közeli érintetlenségével, vadonszerű (legalábbis a pesti születésű Orbán számára határozottan annak tetsző), vadregényes tájaival, valamint ambivalens módon egyszersmind a pesti, háborús világ (bombázások) megszakítatlan, nem szűnő, permanens jelenlétével is.20 Hasonló (s nem kevésbé feszültségteli) ez a fizikai, térbeli kettősség, e két, egymással szöges ellentétben álló világ egyszerre való jelenléte, mint a vers (feljebb boncolgatott) összetett időbelisége: vidék és város, idilli béke és háború, bombázás, múlt és jelen „dimenzióinak" groteszk összecsúszása, összenövése. Külön hangsúlyozásra nem is szorul, mennyivel összetettebb, „bonyolultabb" a fent vázolt világkép, mint a Fekete ünnep és A fóltámadás elmarad kötetek homogén, „fekete-fehér" értékstabilitáson alapuló világszemlélete.21 Nem meglepő, hogy a korábbinál komplexebb látásmód nyelvi-poétikai érvényre jutattása (legalább részben) másfajta beszédmódot, reprezentálásához bővebb, gazdagabb eszköztárat is igényel. Dérczy Péter szavaival: „Orbán Ottó e korszakának bizonyos művei tehát a befogadót arról tudósítják, hogy egyes szereplehetőségeket a versek beszélője már revízió alá vesz; hogy a személyiség entitásába vetett korábbi hit elbizonytalanodik, korábbi értéktételezések problematikussá válnak, miközben a művekben megszólaló <személy> heroikus küzdelmet folytat mindezek megtartásáért s a beszéd fenntarthatóságáért. E küzdelem kiteljesedése határozza meg Orbán Ottó költészetének következő két évtizedét, amit másfelől úgy is fogalmazhatnék: az lesz majd az a két évtized, mely a most elemzett korszak komoly kvalitásokkal bíró, sokszínű költészete 20 „...az volt az érzésem, hogy ez most egy más, egy békésebb, levegősebb világ; és ekkor hirtelen ebben a világban is megjelent az a másik, amit a városban hagytam, még nem egészen fölfoghatóan, csak a szorongás képében, ami a levegőben úszott: ugyanis a Pestet bombázni készülő repülők húztak el irdatlan magasságban a falu fölött..."-mondja Orbán Latornak 21 Bővebben 1. A túlélő is halott. A pályakezdő Orbán Ottó költészetének világszemlélete (Itk, 2013/2., 187-194.) című tanulmányomban. 183
