Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 7-8. szám - Végel László: Parafrázisok

az állam és a pártok kegyeit kereső kapzsi, vagy a pártoknak kiszolgáltatott szolgalelkű, államköltségen felhizlalt újkapitalista középosztállyal. Sokkal közelebb van a szocializmus középosztályához. Az egypártrendszerben a középosztályt megtestesítő szocialista kispolgár volt a rendszer legkonformistább rétege. Ide- oda hajlott és alkalmazkodott. Mi változott? Az „osztályharcot" hirdető István elvtársból, a „nemzetet" bálványozó István úr lett. Később Márai naplóit böngészve beláttam, hogy az én szocialista utópiám sem alaptalan, hiszen az emigráns, a reálszocializmusból menekülő magyar író a kapitalizmus és a szocializmus szintéziséről töprengett. Éppen ő, aki egy percre sem egyezett ki az államszocializmussal. Miroslav Ilic barátom a Neoplanta avagy az ígéret Földjének olvasása után szóba hozta, hogy a regény utal az újvidéki polgár halálára. Kétségtelen, hogy nekem csak erről a haldoklásról vannak emlékeim, az utolsó halk jaj szóról, a végső sóhajról. A polgárt lesöpörte az asztalról a szocialista kispolgár. Letűnt a polgárság kora, de helyébe nem lépett semmi más. A polgár helyén sötét űr keletkezett, amely mindannyiunkat felzabál. Vajon újjászületik-e a polgár, kérdeztem Márait lapozgatva. A berlini fal ledöntése után reménykedtem, ellenben manapság egyre nagyobb a kételyem. Vajon mit jelent a 21. században polgárnak lenni Kelet-Közép-Európában? Előveszem a régi naplójegyzeteimet. A hetvenes években írottakat sehol sem közöltem, maradjanak ismeretlenek továbbra is. Sorra veszem a későbbieket. Éppen rám szakadt a háború, elvesztettem a munkahelyemet, és az utcára kerültem. Miféle polgár? A nagy felfordulás hatására úgy döntöttem, hogy az újabb naplójegyzeteket nyilvánosságra hozom. Az 1990/91-es naplójegyzeteket a belgrádi Borbában közöltem, mert az volt az egyetlen hely, ahol akkoriban szabadon meg lehetett jelenni. Ezek a jegyzetek könyv formában is megjelentek a budapesti T-Twins kiadásában (Wittgenstein szövőszéke, 1995). Aztán hosszabb szünet következik. Kétezer áprilisában újra belekezdtem a naplóírásba. Talán azért, mert bíztam benne, hogy a polgárnak van esélye? Vagy pedig, miként azt az első bejegyzések is bizonyítják, rádöbbentem, hogy nincs esély és nem is lesz. Ezért maradt a napló, amely számomra a szabadság egyre kisebb körét jelentette. A 2000-2005 között írt jegyzeteket az újvidéki Családi Kör meg a budapesti Nórán adta ki könyv formájában. A későbbi jegyzetek már kizárólag a Családi Kör című hetilapban olvashatók heti rendszerességgel. Könyv kiadására semmi esély a Vajdaságban, mert, véleményem szerint, az elmúlt másfél évtizedben született naplójegyzeteket éppen itt, a Vajdaságban kell közölni. A Bűnhődést is itt szerettem volna megjelentetni, nem sikerült, ezért Budapesten találtam kiadót. Átfésülöm a naplójegyzeteket, kiadásra készek, öt könyvnyi kézirat várakozik még az íróasztalom fiókjában. Kiválogatom belőlük a Márairól szóló fragmentumokat. Egy kis, karcsú kötetet tesznek ki. Türelmes vagyok. Ezt a tulajdonságot is Máraitól sajátítottam el, mint annyi minden mást.

172