Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György
TÓTH MENYHÉRT MŰVÉSZETI IRÁNYELVEI (Lejegyezte Mészáros Fülöp, 1965. december 28-án) Mesteremtől, Vaszarytól tanultam, hogy a művészet az emberi intellektus legmagasabb rendű megnyilatkozása. A művészet humanista kötelessége betölteni a kor szükségletét a felépítmény ágyazatában. Ez társadalmunkban már minőségi fokot jelent, amennyiben az erejét a nép életéből meríti. A nép úgy alkot, hogy pszichéjében a meséből lényegit, így fantáziánkat szüntelenül aktivizálja. Ez az, ami hatott rám is, a művészetem ennek manifesztációja, szimpla hasonlattal: egy lelki matematika - mivel inkább lírai és érzelmi kifejezésű -, ellentétben a konstruktivizmussal, amely az agy matematikája. Mindkét ábrázolási mód erősen elvonatkoztatva ábrázolja a valóságot, amit a művész fedez fel és teremt meg, eljutva ezzel a valóság megismerésének egy újabb fokára. Mindkét módszer eljutott valameddig, s emeddig eljutottak, azt más-más tartalmi és ábrázolásbeli jegyekkel érték el. Munkáim a népművészet motívumaiból táplálkoznak, a nép életéből merítenek, és olyan történelmi-társadalmi valóságról vallanak, ahol a reális természet a belső szükséglettel találkozik. Mindezt pedig a kor szükségleteinek megfelelő módon, korszerűen kell kifejezni. A korszerűség elve ugyanis megköveteli a művésztől, hogy értelmi és érzelmi kapacitásának a maximumát adja. Ugyanis nem lehetünk csak félig alkotók és csak félig humanisták, mert az élet teljességet követel tőlünk a valódi értékek teremtéséhez. A művészet rendeltetése ugyanakkor még a társadalom tartalmi kifejezése is, az, hogy tudományosan is hordozza annak problémáit. A feltaláló festő általában véve nemcsak álmodozó, és nemcsak spekulative jut el az igazsághoz, hanem intuitív módon is. A művésznek tudatosan kell kifejeznie a társadalom törvényszerűségeit a vizualitás sajátos nyelvén, amelynek magán kell viselnie az egyéniség vonását, hogy az ábrázolása jövőbe mutató és igaz legyen. Elveim szerint a művészethez három elem szükséges: 1. az analitika, amely a megismerésben segít engem 2. a humanitás, ami nálam anyai szeretetet jelent a megformálásban. Ez megment az öncélúságtól; 3. és végül az aktivitás kutatószelleme, amely a fejlődés mozgatórugója. Ezek egységében kell letisztulnia a művészetnek, hogy egy gyermeki tiszta lelkivilághoz érkezzen el, és hogy ebben találkozzék: szemlélet és alkotás. Kerülöm a sötét, riasztó színeket, mert azok életfelfogásomtól távol állnak. A valóságot ugyanis nemcsak sötéten, drámai módon, konfliktusokon keresztül lehet ábrázolni, hanem ragyogó színekkel is. Szemben a perspektivikus szemlélettel, síkban komponálok, ahol a freskószerű motívumok, az ember, állat, növény és a fény a Természet nagy egységébe olvad, és közös lényegszerűségbe transzponálódik. 96
